"túl a barátságon" de ez NEM szerelem!

továbbra is hegyre-halomba vannak az áruk a raktárunkban. a boltban lassan minden sarkon nyulak és tojásaik vannak. lassacskán a kötözött sonkák is bekerülnek a csemegepultba. szóval indul a húsvéti dömping, egyre jobban undorodom az ilyen pénzherdáló, anyagiasodó ünnepektől. már semmi köze a hagyományokhoz, olyan kapitalista ünnep lett ebből is,mint amilyen a "Valentin-nap". a héten lettem 6éves dolgozó a cégnél, nem mintha a kirúgásra játszanék, na meg a vele járó végkielégítésre, de ez eddigi leghosszabbnak tűnő munkaviszonyom. azt azért nem gondoltam volna,h így kitolnak velem és szinte pokolra kerülök. egyre inkább kínoznak a fájdalmaim, csak kenegetem a sajgó ízületeimet, napi többször is. lehet hamarosan feladom ezt az egészet, ha nem is leszek öngyilkos EZÉRT a cégért, de muszáj lesz felmondanom, ha így kínoznak tovább, nap nap után. remegve várom,h a következő napon éppen mit találnak amiért lebaszhatnak. nem kell ez nekem. ennyi pénzért meg főleg nem. válság ide, válság oda...

"pasim" panaszkodik,h nem kapja meg a béremelést amit ígértek. erre alapozza már lassan hónapok óta a lakásvásárlást. mert ugye nagyobb fizetéssel több esélye lenne a hitelfelvételnél. továbbra is szeretne velem összeköltözni egy lakásba. bár a múlt héten kissé elszaladt velem a csikó MSN-en amikor a következő beszélgetés zajlott le köztünk:
"pasim"-HIÁNYZOL!
(25percig nem tudtam mit írjak erre a szóra válaszként)
"pasim"-látom ez csak az én egyéni problémám
"én"-mit szeretnél?
Ő  -semmit
Én -tudod hogy nem megy ez nekem
   -mi?
   -ez a szerelem dolog
   -tudom
   -nem szabad erőltetnem!
   -az lenne neked a legjobb, ha olyan pasit találnál aki viszonozni is tudja az érzelmeidet. nem         kullancsként függ rajtad mint ÉN
   -ki akarsz dobni?
   -honnan?
   -akkor úgy mondom leépíteni
   -nem akarlak kihasználni. ha lelépsz megértem. de ha megtartasz, szenvedni fogsz tovább.
   -köszi
   -mintha ezt nem tudnád
   -neked ez így jó?
   -passz
   -ja csak azért vagy néha velem hogy ne legyél otthon??
   -nem azért
   -kedvellek. különben hozzád se érnék, ha utálnálak.
   -de eddig sem volt kötelező semmi velem
   -azért ez "túl a barátságon" ,de nem szerelem
   -tudom,még mindig az előzőbe vagy
   -lehet az a seb nem gyógyul be sosem
   -OK!
   -nehéz lehet mert szerelmes vagy
   -ja

szóval ez olyan, "se veled, se nélküled" kapcsolat részemről. nem lesz ennek jó vége. se a munkának, se a "szerelemnek". mondhatni "Út a Pokolba" - ahogy a lenti dalban Chris Rea énekli.

"ettől megvadulok én..."

ha kettő lenne belőlem az is kevés lenne. persze csak 1fizetésért. meló az van ezerrel, azon kell inkább agyalni,h melyikhez kezdjek, mert egyik fontosabb, mint a másik. továbbra is keveslik az általam elvégzett munka mennyiségét, ezzel én sem tudok mit kezdeni. csütörtök délelőtt volt nálunk a tisztiorvos vagy mi, aki 3órán keresztül vizsgálódott. bár a csemege-tőkehús részen mindent rendben talált, mégis szóbeli figyelmeztetést kapott a bolt, mert helytelenül tároljuk az árut. nem is csoda, mert a raktár felszámolása miatt küldik kifele a készletet, meg az új raktár is nyomja a cuccot a boltokba. ha ebből pénzbüntetés lesz, úgyis velünk fizetteti ki, mert az "anyacég" mossa kezeit. pedig a létszámot ŐK csökkentették le. na mindegy.

a heti 1x találkozás alatt nem sok minden történik kettőnk között. bár ha délutános vagyok kicsit tudunk msn-en beszélgetni. egyelőre nagyon úgy néz ki,h szombat késő délutánjain marad rám pár órája, mielőtt a fél9-es busszal hazazötyög. termálozni sem igen megyünk mostanában, pedig jólesik az izületeimnek a melegvíz. ezúttal náluk dobálták be a mekis kuponlapot, így ott vacsoráztunk. most a szendvics nem vmi jól sikerült. egyedül a sült buri volt ehető állapotban. továbbra is igaza van az exemnek abban,h egy város előbb utóbb taposóaknás háborús övezetté válik. mindig van 1-1 buzi, akibe bele lehet botlani.
ezúttal viszont egy volt kollégámba (ő is meleg) futottunk. aki a havernőjével volt ott, ahogy beléptünk, észre is vettük egymást. gondolom ők is kuponért ettek. első gondolatom az volt,h menjünk innen. látta a "pasim" is rajtam, meg is kérdezte. mondtam neki,h ez a kis probléma nem zavarhatja meg az esténket. mivel mindketten bezabáltunk a műkajából otthon egyikőnk sem vacsorázott. náluk zúzapöri, itthon meg rakott krumpli volt a vacsora. persze megint felmerült a nyaralás-téma, amire azt mondtam, lehet le kell mondanom az idén a szanatóriumot, ha itt maradok, mert a szabadságot (szabálytalan módon???) ők adják ki, nem kérhetem ki még előre sem. meg is lepődött rendesen, mondtam neki,h ITT az a szokás,h hirtelen beírják,h a jövő héten szabin vagy és ennyi. péntek délután már nem lehet sehol sem a következő hétre szobát foglalni. ennyit az idei nyárról...

nekem így vagy jóóóóóó

röviden és tömören úgy fogalmazott pénteken zárás után az új főnökasszonyom,h elégedett a munkámmal, csak nem jutottam a végére. gyorsabban kellene.  jó tudom, nem vagyok az idézések mestere, a szita agyam miatt. az is olyan vicces volt, amikor a helyettes megkért szeljek 1kis kenyeret, szinte megrohamoztak a vevők :D és alig győzte a gép a szeletelést, nemhogy egy kicsit előre dolgoztam volna, de 1-2ember mindig várta a "kenyerét". nem hergelem magam, ha a héten nem válok be neki, akkor majd kér másik embert magának. aztán majd csak lesz valahogy. tegnap este érdekes beszélgetésem volt msn-en a "volt" kolleginával. elkezdett panaszkodni,h az új kolleginát pár nap alatt kell betanítani a pénztárba, mert a másik szabira megy. mikor felvetettem,h beszéljék meg a visszahívásomat a volt főnökömmel, szinte megrökönyödött,h Ő egyedül!? mondtam neki, többen menjenek, mert ebben én nem tudok segíteni, nem rajtam múlik. (szerintem csak panaszkodni akart, talán azt hiszi ÉN kérettem át magam másik boltba!) lesz folytatás?

kimentünk Szoboszlóra termálozni, de egész nap nem sikerült belekezdenem a mondókámba,h talán jobban járna, ha nem lovalná magát bele a kettőnk kapcsolatába. ha adódna neki egy másik pasi, aki tényleg tudná is viszonozni a belefektetett energiát és/vagy pénzt, akkor csapjon le rá. így szeret, ahogy vagyok, tetőtől talpig és nagyon szeretne mellettem lenni, lelkileg is támogatni, most ebben a szar helyzetben is, meg máskor is. szeretne velem feljönni Kékestetőre, igaz nem 3hétre és nem a szanatóriumba. de így együtt nyaralnánk pár napot.

Felfelé buktam

tegnap reggel 10perccel f10 előtt értem a dokihoz, aki majd hn-kor hívott be. a "kihallgatásom" azzal végződött,h az arcüregemet infralámpával melegítsem és kiírt péntekre dolgozni. kint az utcán felhívtam a boltot, h közöljem velük péntekre írjanak már be dolgozni. a helyettes vette fel és megkért tartsam a vonalat míg főnököm odahívja. aztán ő közölte velem,h hívjam fel a személyzetist, aki majd megmondja mi a helyzet a továbbiakban. akit majd csak az ebédje után értem el, amikor fahangon tudatta,h áthelyeztek egy másik boltba. fogtam a nagyobbik hátitáskám és elindultam a cuccomért a volt melóhelyre, ahol kolleginák mondták,h az "utódom" kasszás lesz, de nem ismeri a pénztárgépeket, be kell rá tanítani. meg is érdemlik! - ezt mondta a "pasim". hát mit is mondjak, IGAZA van. de ha nem ők intézték, akkor meg megérdemelne egy finom kis leb*szást a BV! tegnap alig értem haza a cuccal, máris hívtak az új melóhelyről,h jó lenne ha szerdán (MA!) délután  befáradnék, h beszélgessek a BV-vel, meg beírjon a műszakba. alaposan megváltozott a környék, alig találtam oda, pedig az utcát ismertem de épültek új dolgok az elmúlt közel 20évben,h arra jártam. mit is mondjak, mintha kisebb lenne az alapterület, így zsúfolt a bolt. másik csalódás a BV-vel folytatott "felvételi" beszélgetéskor ért, szinte folyamatosan. azt hitte szegény,h egy "dokkmunkást" kap, amolyan 2ajtós szekrényt, akit majd hajthat mint a varrógépet a mondásban  :((  persze sosem sikerül megfelelően válaszolnom a kérdésekre. azt hitte,h arcüreggyulladással vagyok TP-en, alig bírtam kimagyarázni. de le is csapta a labdát,h: ITT NINCS TP! neki olyan ember kell, aki itt van és nem táppénzeskedik - ki tudja miket hallott rólam. kiderült,h egy NAGYOBB bevételt produkáló boltba kerültem, ahol bizony pörögni kell (Ő mondta a szájával!). bő 2éve éppen ezért akartam kilépni a cégtől, mert kezdek belerokkanni. az akkori főnököm intézte el,h egy nyugisabb helyre kerüljek. most ott tartok,h péntek délután a főnökNŐ keze alá kerülök, majd szabad hétvége következik. adunk egymásnak esélyt az együtt dolgozásra - ahogy Ő mondta -, ami ha nem megy, akkor kér másik embert. pihenésképpen szombaton termálozunk Szoboszlón. utána folyt. köv. ...