Felemás Karácsony

az idei Karácsony sem olyan lett mint ahogy elterveztem. szerettem volna az idén új laptopot venni, de ennek a tervnek márciusban ugye befellegzett. főleg, hogy azóta nem sikerült állást találni. persze valahol a munkaadóknak is igaza van, h ott spórolnak ahol tudnak és ezért olyan dolgozót keresnek, aki után jár támogatás: 25év alatti pályakezdők és a rokkantak. szóval eléggé reménytelen. 
anyuéknál szegényes lett a karácsony: egyetlen csomag szaloncukor, Tescos tekercs, halászlé nuku! az itthoni ünnep jobban sikerült. vettünk zoknit egymásnak. a piacon harcsafilét, sütőtököt, botmixert. így lett az ünnepi menü sütőtök krémleves, rántott harcsafilé franciasalátával. finom lett minden, bár a páromnak nem ízlett a leves. így én ettem meg a maradékát :))) 
párom haverja, akivel a nyáron összevesztünk, meghívott minket a páromon keresztül Szilveszterezni. mondtam páromnak, ha akar menjen, de egyedül. így nemet mondott a srácnak és eddig úgy tűnik, kettesben búcsúztatjuk az évet.

A MikulásNŐ

6-án kivonatoztam pótanyámhoz, akitől egyúttal megkaptam a karácsonyi ajándékot, ami egy vérnyomásmérő. bár az ősszel mondta,h vesz nekem egyet, de azt hittem csak viccelt. hát nem! a kórházban felírt gyógyszereket szedve, eléggé hullámzó a hangulatom, kihat a fejfájásomra is. vagy úgy, h reggel fejfájással ébredek, de a reggeli és az utána beszedett bogyók hatására (semmi fájdalomcsillapító) elmúlik a fájdalom. párom "rendesebben" viselkedik velem, amióta visszajöttem a kórházból. sokkal türelmesebb és emberibb lett, nincs az az állandó lebaszás, ha vmit nem tudok olyan tökéletesen megcsinálni, mint ő. a kéztorna természetesen 2hét után véget ért, most amolyan csendes pihenő van, hiszen az ENG-vizsgálat február elején esedékes. akkor derül majd ki, h van-e maradandó károsodás az idegekben, ami miatt messze van még a kezem a tökéletestől. 

10 nap a pokolban (?)

a kórházban egy teljesen más világ fogadott. mindenki sokkal barátságosabb, a nővérek és a betegek is. csökkent bennem a feszültség meg az izgalom az aránylag kellemes fogadtatás miatt. hamarosan meg is kaptam az első palack infúziót, tele minden jósággal. majd a szomszéd ágyra is került egy lakó: egy alkoholista, elvonási tünetekkel. amint a felesége berendezkedett helyette, onnantól nem volt csend a szobában. délután a főorvos jött vizitelni és csodálkozott,h a fickót nem a  diliházba vitték: mert a kórházban nincsenek meg a feltételek a kezeléséhez. mivel ki akart menni a kórházból, hogy ihasson, estére a kezeit lekötözték. másnap hiába lett megfenyítve a diliházzal, nem jutott el az agyáig, így a kedd éjszakát már teljesen kikötve töltötte, katéterrel, pelenkával! 2nap fickándozás után szerda reggel elaludt. bekötötték neki is az infúziót, majd 20perc múlva kikötötték, mert a főorvos elintézte, h átszállítsák! :)))  a nővérek gyorsan lecserélték az ágyneműt, mert már megvolt az ágy következő bérlője. így már meglett az esély az nyugodt éjszakára, ami egészen vasárnapig tartott, amikor újabb alkoholistát kaptunk. a sürgősségi osztályról hozták át a pasit, akinek nem voltak elvonási tünetei, csak nem szerette ha tűvel szurkálják. voltam mellkas rtg-en, hasi és nyaki UH-on, adtam vért meg pisit. az eredmény: negatív. nincs szervi elváltozás, CSAK vigyáznom kell a vérnyomásomra, a koleszterinemre, illetve életmódváltoztatásra van szükség, mert szorongásos és depressziós vagyok. ez okoz(hat)ja a: fejfájás, szédülés, hányinger meglétét. ezzel bocsátottak haza szerdán. holnap kezdem a 3-ik kéztornasorozatot a Kenézyben.

hétfőtől kórház

hétfőn felhívtam a főorvost, aki megkérdezte, h 11-én be tudnék feküdni az osztályára? igennel válaszoltam, amikor újabb infót adott: reggel 9 óráig érjek oda. ez nem lesz gond, mert vasárnap délelőtt újra vonatra szállok és irány pótanyámhoz. hétfőn reggel pedig kocsival irány a kórház. pasim meg továbbra is értetlenkedik,h mit fog Ő egy hónapig csinálni???  főleg úgy, h már milliószor elmondtam neki,h "csak" 7-10 napra fekszem be, a dokitól függ!

hétfőn délután a nagyoti reumatológiáján kiderült, h ők már nem tudnak értem tenni semmit: az általuk adható évi max KETTŐ kúrát már megkaptam. kibuszoztam a Kenézy kórházhoz, ahol végül a főorvoshoz kerültem (aznap ő volt soros a szakrendelésen). módszeresen kikérdezett, majd felírt újabb 10kezelést és írt egy ENG vizsgálatkérő lapot. így majd összevethető mennyit segített a műtét.

kórház lesz a vége? megint én lettem a bűnbak!

vasárnap újra útra keltem pótanyámhoz, h hétfőn reggel korán ottlegyünk a dokinál. ment is minden, mint a karikacsapás: volt nyaki ultrahang, ám az sem talált semmi elváltozást. szóval a dokival abban maradtunk,h november 4 után hívjam fel és megbeszéljük, mikor fekszem be  belgyógyászatra 7-10napra, infúziós kezelésre. mint múlt héten kiderült, a laboreredményeim nem túl fényesek. határértéken van a vércukrom, magasak a koleszterinszintjeim. szóval le a cukorral, sóval, zsírral. na meg sportoljak.  ooooh hogyne, más vágyam sincs. 
párom elég jól vette a hírt, ahhoz képest, h, így 100km-re leszünk egymástól:  gondolom 1x sem jön el meglátogatni  :(

vasárnapra meghívott minket a sértődött párocska Békéscsabára vmi fesztiválra. engem meg sem kérdezett facebook-on, rögtön a páromnál érdeklődött, aki rám hivatkozva mondta le a megjelenésünket. mert hogy ÉN vasárnap megyek anyámékhoz - ami persze nem igaz, hiszen szombatonként járok pár hónapja már! szóval megint én lettem a hibás, aki keresztbe tesz!  
:(((

a nagy kivizsgálás kezdete

pótanyámnak miután elmondtam, h lényegében nem találtak semmit, se a koponya ct-n, se a doppler-en, megbeszélte a belgyógyászával, nézzen meg engem. mivel hétfőn éhgyomorra várt, így már vasárnap kivonatoztam hozzá. hétfőn a bejelentkezés után levették a vért és leadtam egy adag vizeletet. majd 2óra múlva behívott a doki, és az addigi leletet átnézve és engem kifaggatva, beíratott egy hét múlva egy másik vizsgálatra, meg elküldött szemészetre is, ahol kiderült a debreceni doki rossz lencsét írt fel. hamarosan csináltathatok jó pénzért újabb szemüveget. 

a problémákat meg kell oldani

nem sokkal az előző bejegyzés után vettem egy T-Mobilos számot. Az elmúlt 11 évben jó néhány telefont vettem, bár az elején muszáj volt, mikor már haldoklott a mobil, később meg azért mert "meguntam". anyáméktól elhoztam az egyik kedvencemet és beizzítottam a "kicsikét". másnapra sikerült a szóbeli szerződést is megkötni a T-s ügyfélszolgálatossal. bár párom T-s, de annak idején is javarészt interneten egyeztettünk mindent, csak vészhelyzetkor használtunk mobilt, így csökkentve a költségeket. próbáltam volna neki elmondani, h vettem egy T-s számot, hogy a pótanyukám olcsóbban hívhasson, ám mindig elfoglalta magát vmi házimunkával. mikor meg túlpörgeti magát, meg panaszkodik, h fáradt. szóval másnap meglátta az asztalon a második mobilt és rákérdezett: h mostantól ez lesz a buzi számom, a régi meg a heteró? - azt sugallván, h most lebuktam! hááát nem! akkor már második napja szem előtt volt a telefon, bármikor fel is írhatta volna a hívószámot, hiszen alatta volt a kártya! na akkor elindult a durcizás,h "úgyis mindent én tudok meg utoljára!" még aznap este, amíg fürdött beírtam a mobiljába a számomat, gondolom azóta már megtalálta, ha nem, meg nem.

a reumatológus csodálkozott, amikor közöltem vele,h nem kaptam gyógytornát, hanem "csak" 2féle elektromos kezelést. pedig az ambuláns lapon is fel volt tüntetve. így újabb kúrát írt fel, ezuttal szövegkiemelővel kiemelte a gyógytorna részt a kezelőlapon! az már csak újabb hab volt a tortán, h a gyógytorna másik helyiségben van, így először oda kellett menni időpontot kérni, utána vissza a fizikóra. a gyógytorna már másnap kezdődött, de az elektromos kezelés 12nap csúszással indult, ami jövő hét pénteken telik le. közben átestem egy koponya CT-n, majd 1héttel később az ideggyógyász egy Doppler vizsgálatot (nyaki ultrahang) végzett, és a két vizsgálatból az jött ki,h "koromhoz" képest egészséges vagyok. van egy kis szívritmus zavar, meg magas a pulzusom, de arra írt egy új pirulát, amit a jövő héten kezdhetek el, amint a mostani bogyó elfogy. :( naná,h annak is kell 2-3 hét, amíg kifejti a hatását. megint heteket kell várni, várni, várni...

tegnap előtt este olyan nehéznek éreztem vacsora után a fejem,h attól féltem letörik a nyakamról, ha nem támasztom meg valahogy - mondjuk a szék támláján. szédültem is hozzá rendesen, pasim meg csak kérdezgetett,h miért nyomorgok a széken, miért nem megyek át az ágyhoz, rosszul vagy, hívjak mentőt????????????  megannyi kérdés, amelyet semmilyen fizikai megnyilvánulás nem követett. gondolom nézte a tv-t, nehogy véletlen lemaradjon vmi hírről. pár perc alatt szünt a szédülés, remélve, h nem törik le a fejem a nyakamról, megkockáztattam,h átsétálok az ágyhoz és lefekszem. sikerült. persze tegnap ezt szóvá tettem, h miért csak kérdezgetett, ahelyett, hogy odajött volna és csinál vmit, esetleg segítséget ajánl. amire az volt a válasza, h ő ilyen kérdezgetős tipus. a sok kérdés helyett azért valami érzelmi reakció, vagy mittomén' azért lehetett volna. hiszen mégis csak EMBEREK lennénk, vagy mi a szösz.

lassan folyik az élet

véget ért a Fizioterápia a nagyotiban. majd' 10nap múlva mehetek a reumatológushoz, akit kifaggatok a  jövőmről. háziorvosomnál voltam asztmagyógyszereket felíratni. kérdezte hogy van a kezem. a könyököm szokott fájni belül, ahol műtötték, meg időnként rájön a remegés az ujjaimra, ami nagyon zavaró tud lenni. 50-60%-os a jobb kezemhez képest. legalább már írni tudok, bár a golyós tollat nem kedvelem, inkább a zseléset vagy a ceruzákat - azokkal könnyebb írni. :) szóval a házidoki azt mondta, a mostani állapot szinten tartható, de majd a szakorvos megmondja, merre az arra. lehetséges, h lőttek a bó'tosságomnak, a hagyományos értelemben. főleg ami a pakolást és cipekedést illeti, talán egy kisboltban vagy trafikban elhelyezkedhetnék. vagy valamilyen irodai/adatrögzítői állás is beférhet.
legalább az önkormányzat ad egy kis szociális segélyt, amiből a gyógyszerekre fussa, meg ŐK fizetik a TB-m. 

szombaton visszavittem a kerót anyámékhoz,h tavaszig ott pihenjen, mert az itteni pncéket folyamatosan feltörik, a lakásban meg kevés a hely. mindig kerülgetni kell. 

kiborult az a bili!

a balhét ott tart,h MIATTAM ki lettünk tagadva! mert voltam olyan bátor, h leírtam az igazat vkiről, igaz a háta mögött. ez csúnya dolog lenne, ha ezt mástól tudná meg. De NEM!!! jó ideje mondom neki, h nem tetszik, ahogy nekem produkálja magát. de le sem szarja (már elnézést)! na meg,h zsugori: ez nemcsak rá igaz, hanem mindazokra, akik jól keresnek. félreértés ne essék, nem a pénzt sajnálom tőle, hanem ahogy a vagyona gyarapodásával egyre igénytelenebbek tudnak lenni egyesek: amikor megtehetné hogy minőségi  alapanyagokat vesz. de nem! képes és a silányabb fajtát veszi. pont az élelmiszeren spórolni, feleslegesen? miközben láthatóan kezd elhízni! 
még volt pofája ahhoz, hogy a pasimnak facebook-on megírja, amikor én is láthatom (főleg, h oda is hívott megmutatni). szerintem ő egy szar alak! na ilyet most írtam le először. szerencsére nem ismerem annyira,h megítéljem őt. szóval nem sajnálom,h vele véget ért a barátság, de a párja rendes pasinak tűnik. az ő "elvesztését" sajnálom. ja és még ő sajnálja a páromat,h egy ILYEN emberrel él mint én! bagoly mondja... (ugyebár)!

bár párom azt mondta, h nem kár ezért a barátságért, de azért csak felemlegeti a pasit. tehát nincs túl rajta és én lettem a bűnbak!

vihar egy biliben

a múlt héten újabb köröket kezdtem a dokiknál. az idegsebészem beutalót adott CT-re, meg a reumatológiára. utóbbit a fizikoterápia miatt adta, onnan kell a kezeléseket kérni. meg is kezdődik 21-től. 

haverom haverja meg kitalálta, viszonozza a bulimat, menjünk át 1éjszakára szombaton Szoboszlóra, majd vasárnap reggel meg termálozunk.
Csakhogy a hét közepére egy kisebb balhé bontakozott ki, mert a pasim haverja újfent összebalhézott egy közös ismerősünkkel, aki a Facebook-on kérdezett meg kettőnket,h mi utáljuk-e őt, és ha igen, akkor miért, és mi az oka? nekünk semmi bajunk a pasival, ezt meg is írtuk neki, amit ő átküldött a balhésnak. Ezután a balhés követelte tőlünk az utálata tárgyával folytatott beszélgetések másolatát. Mivel előző este, már ezt letárgyaltuk vele telefonon, így értelmetlennek láttuk a kérését, amit nem is teljesítettünk. 
Erre az volt a reakciója,h ezennel ő befejezte a barátságot velünk, és nincs szüksége ilyen emberekre. Tehát a hétvégi buli sztornó! Hála az égnek! - gondoltam én naivan, de...      szombaton anyámékhoz baktatva, kapom az sms-t a páromtól,h a haverja kérdezi: ma mikor érkezünk? amit ugye helyettem is megválaszolt: mi többet nem megyünk hozzájuk!  (egyetértek ezzel a válasszal). persze párom felidegelte magát ezen, feleslegesen. 
úton van hazafelé, hamarosan itt lesz, kezdődik egy újabb hét.

buli

Másnap elmentem a cukrászdába a tortámért :(  finom darab: ír kávékrém torta. nyammi...   6óra tájba megjött a 2 vendég, a pasim haverja és annak párja. elmentünk étterembe, mert ez volt a pár kívánsága. levest nem ettünk, apperitívnek meg kóláztunk, mert indulás előtt volt egy kis alapozás  :))   kissé be is csíptem, de az étteremben javult a helyzet, higítottam kólával a szeszt. párom keveselte a kihozott étel mennyiségét, én megint tele ettem magam, nem akartam maradékot hagyni. tény,h tényleg kisebb adagot kaptunk. végül a maradékokat pasim elpusztította. :S itthon folytattuk az ünneplést, fel lett vágva a torta, meg leöblítettük piával. a meglepetés este érte a vendégeket, amikor a kis szobából párommal átvonszoltuk a matracomat,h mi is élvezhessük a légkondi hatását. később muszáj volt kikapcsolni, mert abban a zajban nem lehet aludni, de akkor meg a vendég kezdett nyavalyogni,h melege van, nem bírja. mi se fáztunk, de nem nyávogtunk. reggel párom reggelit csinált mindenkinek. mivel senki nem kért kv-t, így csak magamnak főztem. később szedelőzködtek, mindenki ment dolgozni, én meg elmosogatni.

Szülinap

Eredetileg nem így volt tervezve, h a szanatóriumban töltöm a születésnapomat.  :(  Sajnos a többszöri telefonos egyeztetés ellenére is 1héttel elírta a főnővér a dátumot a beutalómra  :(  a Facebook-on megköszöntöttek (hiszen az jelez, mert beállítottam). A pótanyukám még vasárnap (21-én) felköszöntött, kaptam tőle egy feliratos tollat "Egy kiváló embernek!" vésettel, meg kb. 2kg (pucolatlan) diót. Végül nem maradtam magamra, mert a pótanyám rábízott a barátnőjére, aki pár nappal korábban érkezett. Vele is ünnepeltünk, felmentünk a hegytetőn lévő étteremhez, ahol 2db palacsintát kértem (190ft/db.), ő meg kávét ivott. Lehet a kv finom volt (nem én ittam), ám a palacsintákat utólag melegítették újra. Papírvékonyak, sőt még kissé égett is volt és száraz. Mátraházán sokkal finomabbat sütnek, friss, forró, vastag a tésztája és nincs megégetve. Azt a hetet nagyjából kettesben töltöttük, persze nem lógtunk egymás nyakán állandóan. :)  Szombaton délután (27-én) 1váltás ruhát meghagyva összepakoltam, de azon az éjjelen idegességemben nem sokat aludtam. Végül minden simán ment, de a busszal megint 15percet késve érkeztem Debrecenbe. Pasim elém jött és hazabuszoztunk. Megebédeltünk és lepihentünk.

Palacsinta

Kezd megjönni a kedvem a túrázgatáshoz. A tavalyi távokat nem merem bevállalni, de Sástóra elgyalogoltunk a szanatóriumtól. Ami 6-8km lehet. Elég is volt nekem. Talán még1x bevállalom, de csak akkor, ha társasággal mehetek. Tegnap "csak" Mátraházáig sétáltunk le a sípályán (1.8 km). Ettem fahéjas palacsintát, majd busszal visszajöttünk. Ezt holnap is megismételjük. :) hét elején a pótnagymamám visszautazott Bp-re, kedden pedig a pótanyukám megy haza a nyírségbe. :) lehet magamra maradok arra az 5napra, ami még hátra lesz. 

csúcson vagyok! vagy mégsem?

A hétvége a pakolásról szólt. Még jobb is, h hétfő helyett keddre toltam az indulás napját. A gyöngyösi busz 5perc késéssel indult, a szoboszlón dolgozó és strandolni vágyók miatt. Úttalan utakon jöttünk, így Gyöngyös alatt màr 10percre nőtt a késés! Tiszta ideg lettem, mert így majd’ 2órát kellett volna várnom a következő buszra. Gondoltam megkérdezem az infót van-e vmi alternatív megoldás? Azt mondta a nő, szerencsém van, késik a kékestetői busz. Még én várhattam 8percet! :)  így is ebédidőre értem a szanatóriumba. 2órára már az ebéden és a betegfelvételen is túl voltam. Meg kell mondjam az étkeztetés évről évre gyatrább. Mit is várhatnèk a TB-től! A tavalyinál is gyengébbnek érzem magam. Az aklimatizálódás nehezen indult, amit tovább nehezített a csütörtök hajnalban érkező hidegfront. A gyógyszer csak enyhíteni tudta a fájdalmam, a hangulatom mélypontra került. Amit èszrevettek a betegtársaim. Csak tegnapra kerültem jobb állapotba, kísèrettel felmentünk a csúcsra. Ezt ma megismèteltük. Ennek örömére vettem egy kis darab grillázst. 

alakul, de még mindig nem az igazi...

múlt pénteken csak visszamentem az idegsebészhez. az idegek újra rángatják az ujjaimat, na meg a műtéti heg elég ronda. a pláne az egészben,h az 5évvel ezelőtti epekőműtét hegei, szinte nem is látszanak. ezeket számon kértem a dokitól, aki azzal nyugtatott, h a kiszabadított idegek kezdenek magukhoz térni. meg a heg hamarosan begyógyul - mondja ezt 4héttel a műtét után. vettem egy gélt, ami "elvileg" segít halványítani, a már beforrt műtéti hegeket. néhány hónap alatt! úgy legyen! most már konkrétan ráírta az ambuláns lapomra,h milyen fizikoterápia javasolt. ezt most 3héttel elhalasztjuk: mert hosszas könyörgésre végre megérkezett a beutalóm Kékestetőre. kedden buszra ülök és irány a hegy. múlt hét csütörtökön jött a levél "elsőbbségi" opcióval. pasim máris szomorkodik, h elhagyom! az idén sem tud feljönni utánam  :(  nem telik rá! pedig úgy meghívnám pár napra legalább. de úgysem hagyná! :(

Félkarú törpe (előzmények)

valamikor szeptember vége felé kezdődött. először csak a bal kezem kisujja kezdett el zsibbadni. pár nappal utána már a gyűrűsujjam is "csatlakozott" a kisujjamhoz. kezdtem megijedni, amikor egyik reggel arra ébredek, h remeg a kézfejem. csak amolyan finom rezgés,de azért bepánikoltam. elmentem a háziorvosomhoz. talán az lehetett a szerencsém,h éppen helyettesítés volt, így a másik körzet orvosának adtam elő a tüneteimet. amikor meglátta,h remeg a bal kezem, adott egy beutalót az ideggyógyászatra. sajnos 3hetet kellett várnom, mire meg is vizsgált. majd fél órát voltam bent, mindenféle teszteket elvégeztetett velem (vakjárás, vakérintés). azt mondta vegyek B vitamin komplexet és 2hónap múlva találkozunk. mire január végén újra találkoztunk, már a középső ujjam is zsibbadni. úgy gondoltam esetleg lehet valami kapcsolat a fejfájásom és a kezem problémája között, de úgy tűnt nincsen. megkért, h vezessek "fejfájás naplót", ami egy nyomtatott táblázat formájában kaptam meg. mivel a kéz-panaszaim nem mutattak javulást, kaptam egy beutalót ENG-vizsgálatra. amelyet március elején sikerült megejteni. az eredménnyel visszamentem az ideggyógyászhoz, aki átirányított az idegsebészetre, ott a doki a lelet alapján műtétet javasolt, ha akarom! a műtét május 28-án történt meg. a sebész azt javasolta, kérjem meg a háziorvost, írjon fel kéztornát. a háziorvosom azt mondta, ez még korai, majd később.  

félkarú törpe

anyámat nehezen, de sikerült lebeszélnem arról, hogy elkísérjen a tegnapi műtétre. pasim tegnapra szabadságot vett ki. hn8-kor már ott ültünk az idegsebészeti osztály étkezőjében, hogy majd szólítanak. lassacskán előkerültek az orvosok is, köztük az enyém. 10óra tájba behívott egy vizsgálóba, ahol kiderült, hogy a műtéttel csak a 4-5 ujjamat tudja "megjavítani", a másik 3ujjammal nem tud mit kezdeni. (már csak abban reménykedem, hogy járulékos nyereségként azok is meggyógyulnak). megkérdezte, hogy így is vállalom-e a műtétet. igent mondtam, hiszen szükségem van a bal kezemre, nálam az a domináns. 1óra után előkerült a doki és mondta, hamarosan sorra kerülök. mérgesek voltunk mind a ketten, mert a fekvő betegeket sorra vitték a műtőbe. közben már 2beteg várt velünk az előtérben. végül 2-kor szólított egy műtőssegéd, aki a vizsgálóba kísért, ahol derékig le kellett vetkőzni és korházi rongyokat felvenni, meg a cipőre húzni zsákot. saját lábamon mentem a műtőbe, ahol ágyra kellett felfeküdni és többször is lefertőtlenítették a bal könyököm környkét (is). majd 4x lidokaintos szurit kaptam. ebből én semmit sem láttam, mert eltakarták előlem a kilátást. majd nekikezdtek. kellemetlen, húzó érzések voltak és többször is nyilallást éreztem. kifutott belőlem az erő. mély levegővételt ajánlottak, ami nagyjából segített is. bekötötték a sebet, körbecsavarták pólyával és felkötötték a nyakamhoz a kezem derékszögben. visszasétáltunk az osztályra és visszavettem a ruhámat. pasim látta, h falfehér vagyok, lassan bandukoltunk a buszhoz. addigra kicsit jobban lettem. itthon ettünk bőségesen és lepihentünk. utána felhívtam anyámat, hogy megműtöttek, túléltem és szombaton BUSSZAL megyek keró helyett. 1kézzel a liftig sem jutnék el vele. pénteken kell kontrollra menni a dokihoz, gondolom a továbbiak akkor lesznek megbeszélve

Pünkösd van! de kit érdekel?

minden rendben, mondhatnám, hiszen mikor visszajött "anyósoméktól", nyoma sem volt semminek. talán a fáradtság számlájára írhatnám, azt, ami történt. megcsináltattam a szemüvegem, már 1hete használom is. pasim persze nem vette észre, hiszen a keret ugyanolyan fazonú. főzőcskézünk, mert így még mindig olcsóbb, mintha pizzát rendelnék, vagy más készételeket hozatnánk/vennénk. bár most ez a Maggi-féle tepsis burgonya, nem lett vmi fenséges. hasonló a tepsis husihoz, csak a husit darálva és előpárolva kell a nyersen felszelt burgonyaágyra tenni. a felső krumpliréteget meg reszelt sajttal megszórni és irány a sütő. ja és a zacsi porból tejszínnel és vízzel mártást kell készíteni. így végül inkább rakott krumplis lesz, hiszen így megfő a krumpli a mártásban. egy próbát megért és ehető. 

a tétlenség, hogy várom a kézműtétet és utána még plusz 3hét gyógytorna, izgatottság helyett inkább depresszióba kerget. nem pályázok a gyógyulásomig egyetlen állásra sem, nem idegelem magam azzal, h van-e egyátalán álláshírdetés. pasim észrevette, h pár napja szótlanabb és szomorúbb is vagyok. még a szextől is elment a kedvem. végül tegnap pasim addig fáradozott, amig a farkam "elsírta" magát. persze jólesett, naná. így már nem csak lelkileg lettem "üres"...

itt volt május elseje

már másodikán le akartam írni, de úgy éreztem kissé le kell nyugodjak.
igaz én rondítottam bele a programba, ám meghívóink is változtattak a menetrenden. az eredeti program szerint 30-án kimentünk volna Szoboszló névnapozni, az enyémet és a másik pár egyik tagjának névnapját is egy füst alatt letudni. ottalvás nem jött össze, na meg a múlt csütörtökön a szemészeten kiderült, h kötőhártya gyulladásom van. bár nem emiatt kértem időpontot 2hónapja, hanem új szemüveghez orvosi vizsgálatért (nem igazán bízok a computeres vizsgálatban). igaz itt is megmérték géppel a szememet, dehagyományos módszerrel is. ám meglepetésemre a dokinő felírt egy szemcseppet.  :(  így tehát a strandszezont nyitó fürdőzést miattam kellett lemondani. mondhatni döntetlen. ettől függetlenül kimentünk a strandra, de nem fürdeni, hanem a fürdőbálra. este 6-tól 10-ig volt hírdetve műsor, tüzijátékkal zárva, ám pasimnak csütörtökön meló, így a fél9-es busszal vissza. akkor kezdett hisztizni, mikor rájött, h Király Viktort sem tudjuk megnézni, a busz miatt. sem a divatbemutató, sem a néptáncosok nem tetszettek neki. Hien 4angol dal után az egyetlen magyar dalát is elénekelte ("kedvenc sütim" ő mondta így a dal címét). őt Somló Tamás követte, na ekkor már kezdett elegem lenni, h "minden koncerten ugyanazokat a dalokat énekli" mondat bukott ki a pasim száján. így égetni az embert mások előtt. mérges lettem. :@   hazafele úton már nem szóltam hozzá. persze csütörtök estére feltűnt neki,h bajom van. meg is mondtam neki, h olyan lekezelő. erre visszakérdez: mér'?   mindig így mondja. :S   én meg visszakérdeztem, miért vagy lekezelő?   van abban valami igazság, amit tavaly nyáron egy csajszi mondott nekem egyik kirándulásunkon, h: beteg ember csakis beteg emberrel kezdjen párkapcsolatot, különben nem érti az egészséges, h mi miért történik. hiszen neki teljes élete van.     bár ez nem azt jelenti,h akkor most vége és visszaköltözöm anyámékhoz. majd hétfőn vagy kicsit később kiderül mi lesz a folytatás.

színház az egész világ (?)

pénteken elbuszoztam megint az Augusztához. azon már fel sem húztam magam,h időpontot kellett volna érni. csakhát ugye én abban reménykedtem, h a doki felhív (én a kis naív). beírt a nőci a gépbe és megkért,h várjak soromra. a doki május 28-át ajánlotta fel, a műtétre. én ugye beleegyeztem, majd közölte, h utána jelentkezzem a rendelőben. szóval még 4hét várakozás...

az előtti pénteken, meg színházban voltunk: Bolha a fülbe címmel egy majdnem 3órás darabot néztünk meg. a másik pár hívott munket. volt ebben minden, még "melegedés" is, persze csak poén szinten, nem volt sértő egyátalán. engem inkább az zavart, a kettős szereposztás mellett,h kiöltöztünk, mintha temetésre mennénk. nem volt nálam, az ünneplő ruhám, hisz azt már kihíztam, mert '96-ban volt rajtam utoljára öltöny, amikor a szakmunkást elvégeztem. azok a boldog 90-es évek, amikor még 70kg alatt voltam...  pasim egyik nadrágját kaptam kölcsön, amihez felvettem az egyetlen hosszú ujjú ingemet, meg a sportcipőmet. gyönyörű látvány lehettem...

időpontra várva

a műtét az még mindig függőben van. rosszul írtak be a gépbe, így 1órán át küldözgettek 2osztály között. végül csak bejutottam az illetékes orvoshoz. nem az volt a bajom, hogy nem magyar a doki (talán indiai), hanem az, hogy miután megegyeztünk, szeretném a műtétet, kijelentette 2hét múlva tud időpontot adni!!! ha addig nem hív fel - elkérte a számomat - akkor menjek be hozzá (újabb 2buszjegy=600ft). ááááááááááááááá nem kicsit felment bennem az ideg.

persze pasimtól valamelyik este megkaptam, hogy: keresek egyáltalán munkát? mert ugye elkezdtem egy új önéletrajzot összerakni, mikor a végére értem, akkor jöttem rá, nincs egy normális kép rólam, amit rátehetnék. szóval pasim lőtt pár képet rólam a szoba fala előtt, h abból majd csinálok arcképet. ugye eltelt pár hét és rákérdezett, h miújság...  én meg lapítottam, mint az a bizonyos a fűben...   mintha nem neki mondtam volna pár nappal előtte, h ha meglesz a műtét 1hétig benne lesz a varrat és fel lesz kötve a kezem, majd 3hét gyógytorna jön! mondjuk, akkor már kereshetem az állásokat! mindegy, nem idegelem magam, felesleges.
talán azért nem emléxik arra, amit mondtam neki, mert ez a tavaszi folyóáradásos-belvizes téma közelről érinti őt és a családját, hiszen a kertből jön egy kis mellékes a nyugdíjuk mellé. ezen a hétvégén végre elkezdhették művelni a földet, közel 1hónapos csúszásban vannak vele. ez rágja most belülről, amihez az én munkanélküliségem, már csak "hab a tortán".

műtétre várva...

igaz nem sikerült minden papírt vinnem, a számlaszámomat nem akarta elfogadni "bemondásra", mondtam, hogy otthon megkeresem a banki szerződést. a nő azt mondta nem sürgős, ráérek majd 1hónap múlva vinni, addigra kiderül elfogadják-e a kérelmemet a segélyhez  (???). hétvégén, anyáméknál sajnos nem találtam meg az 1998-ban készült szerződést, így az első banki napon bementem a fiókba és előadtam, h szükségem lenne a szerződésem másolatára, mert kell a munkaügyibe. számlakivonatot bő 1éve nem kérek, online intézem, ha akarok vmit. havi 499-ért havi 2ATM ingyenes, na meg a bolti vásárlások is. szóval kaptam egy számlakivonatot (ingyen!), mert a szerződésem másolatáért fizetni kell. másnap el is fogadta a munkaügyis nőci és leegyeztette a gépben lévő számlaszámmal!  sőt le is zárta a hónapomat, így most pénteken már kaptam is 11napra segélyt:18.5E-et!  május elején fog lejárni a 45napos inaktivitásom az OEP-nél, amit a doktornő is megerősített, h onnantól havi 6600ft-ot kell fizetnem, ha akarok orvosi ellátást!  :@   bummm, tiszta ideg lettem   :(((  na meg a leletet látva azt mondta, ezt meg kell műteni, másképp nem múlik el. de nyugodjak meg, ambulánsan végzik, nem altatásban. ám utána 1hétig nem használhatom a BAL kezem, utána 3hétig már óvatosan, apránként terhelve. a műtétem, ha minden igaz pénteken ebéd előtt lesz.  jáááááájjjjj!

mivel a március 15-i hétvégén TÉL volt, húsvétkor meg hideg, így most vasárnap hoztam el a kerót. amit tegnap bevittem a szerelőhöz és 3000-ért mára rendbe is tette. húsvétkor vasárnap mindketten itthagytuk a lakást, igaz én este visszajöttem, mert a matracom itt van, nem tudok ottaludni. másnap vissza busszal. anyámék nem vettek sonkát, hiszen csak anyám enné (meg én!). apám is cukorbeteg, bár még csak gyógyszeres, meg félti a koleszterinjét, öcsém meg megint fogyózik, mert 10kg-t felszedett :))) hozzám képest (én vagyok 74kg). így hát beigli lett az ünnepi desszert: 2mákos és 2diós. a múlt héten ezért anyámnak vittem egy kis kóstolót a sonkánkból, nehogy megutáljuk. persze a házidokit is útba ejtettem,h írja ki 1havi allergiabogyómat.

Én a munkanélküli

tegnap 11-re remegő gyomorral 1-1szem nyugtatóval és hasfogóval mentem a helyi főnökhöz "meeting"-re. kezet ráztunk, majd megkérdezte, tudom-e miért kellett jönnöm. előző nap mikor a bv szólt a behívás miatt, csak annyit mondott, ne idegeskedjek, ebben a hónapban még dolgozom. hááát nem lett igaza. szóval belecsapott a lecsóba: felemlegette a nyári hajdúszoboszlói incidenst. sajnos csak a papíron lévő anyagból meríthetett, aminek a fele ha igaz (erős jóindulattal). másik kifogása az volt,h túl sok boltban dolgoztam már, ami pedig azóta van hogy a multi megvett minket és drasztikusan emelkedett - és most is emelkedik - a munka mennyisége. igaz, azt kihangsúlyozta,h a "boltról boltra való dobálásom" (őt idézve) hátterében nem voltak nyomós okok. mégis ezt tűnt (szerintem) számára fontosnak, annak mérlegelésekor, hogy engem kirug a cégtől. választás elé állított: fegyelmivel távozok a cégtől (a 20napi fizetésemmel) vagy pedig közös megegyezéssel és +100e bruttóval (a fizun felül)! sajnos az utóbbit kellett választanom, hiszen nincs olyan ismerősöm, aki segítene/segíthetne a CÉG ellen indított perben. kérdésemre, h melyik változatban lesz még VÉGKIELÉGÍTÉS, azt válaszolta, h nekem az nem jár. na meg perelhetek, ha akarok, de ő meg van győződve,h azt nem veszítheti el. közölte velem, h délre meglesznek a papírok, és akkor jöjjek vissza. de addig sem maradhatok az előtérben, így maradt nekem a fűtetlen lepcsőház a cégajtón kivül. :(  n1-kor a papírjaimmal a bolt felé vettem az irányt, hiszen a munkaruhát még nem hordtam el (alig pár hónaposak), így visszaadom vagy kifizetem és megtarthatom. bementem a "volt" munkahelyemre ott szomorúan fogadtak, majd a bv-vel megbeszéltem, h buszfordultával viszem a másik köpenyt is. utána anyámékhoz indultam, h közöljem a hírt és a bizonyítványaimat elhozzam, hátha kell a munkaügyiben a másolat róluk. meg is lepődtek rendesen. apám nem volt otthon (azóta biztos tudja már) anyámnak mondtam,h haverommal megbeszélem meddig maradhatok nála, mikor kell visszaköltöznöm. ugyebár otthon nem tudják, hogy itt élettársi kapcsolat van, azt hiszik én a félszobában lakom. tehát azt kell mondanom,h maradhatok mert vigyáznom kell hétvégente a lakásra (érdekes hogy a 2napból 1napot anyuéknál vagyok).

ma pedig reggel vizsgálatra mentem 9-re a klinikára, hétfőtől lesz lelet, meg majd áprilisban értékel a doki. hamar végeztem, és a nálam lévő papírokkal, bizonyítványokkal felvillamosoztam a munkaügyibe. 10éve még arrébb volt majd 1km-rel, most a volt APEH épületben vannak. ott sem voltam tovább, mint fél óra, felvették az adataimat, 2iratot elkért a nő és közölte, h április 17-én menjek legközelebb. addigra elbírálják a kérelmemet a segély iránt, ami bruttó 2200ft/naptári nap. ebből lejön 10%nyugdíj és 16%adó  :(

újabb látogató

a meglepetés akkor ért amikor belépést kezdeményeztem ide. felajánlotta, hogy a mobilomra egy ellenörző kódot küld ezzel megduplázva a biztonságos belépést.

múlt héten szabadságra zavart a bv, így már 8napom ki lett adva. egyre inkább úgy tűnik, júliusig elfogy az éves keret nagyja.  :( 
szóval (múlt) péntekre meghívtam első pasimat hozzánk, mert az "aktuális" pasim látni szeretné. fene tudja miért, mindegy. megérkezett és hamarosan kényelembe is helyezte magát a kanapévá csukott franciaágyon. mi meg az asztalnál ültünk, majd később áttelepedtünk mellé az ágyra. pasim csinált kaját is, gyümilevest, meg sült csirkét rizzsel. volt pasim meg faggatta az mostani pasimat a munkájáról nagyon érdekelte mit is csinál  :S  bekapcsoltatta a tv-t, zenecsatornát hallgattunk háttérzenének. volt pasim állandóan vmi demót akart látni, talán arra várt, hogy előtt dugunk??? hsizen még előző nap is attól félt, hogy fel lesz "nyársalva". volt pasim nem igazán mesélt a munkájáról, pasim meg nem nagyon faggatta. akkor mire kellett ez az egész???

csütörtökön este még zuhogó esőben jöttem haza, péntek reggelre több cm hó lepte be a várost. pasim így indult el a keresztfiához, majd ma pedig a szüleihez. mára a hó java elolvadt a szikrázó napsütésben. holnap meg én megyek a szüleimhez vasárnapi ebédre és vacsorára.

tombol a válság

továbbra is "tombol" a pangás, melynek újabb megszorítás lett a vége. eddig a szombati műszakhoz képest 1 emberrel kevesebb dolgozott vasárnap (ami 200%-os túlórát jelent). igaz tegnap millióan voltak, de láttam a bv arcán, kevesli a bevételt. az a sok ember kevés pénzt költ nálunk. múlt vasárnap óta újabb létszámmegvonás lépett életbe, amibe a héten én estem bele, vagyis ma nem dolgozom :(   öröm: mert nem kellett korán kelni, meg dolgozni. bánat: így a fizetésem ennyivel is kevesebb lesz. úgy tűnik, az ehavi szabadságoltatásba már nem esek bele, mert a kollegina megy keddtől 4napra, közben vmi kezelést is kap. mondhatni kellemes a hasznossal...

az elmúlt napokban vmiféle fáradtság/fásultság jött ki rajtam, ami az itthoni hangulatra is rányomta a bélyegét. pasim látta rajtam, h fáradt vagyok, nem is kezdeményezett. végül csütörtökön egymásnak estünk...  

zajlik a Zélet

volt alkalmam kicsit beszélgetni az új helyettessel. pontosabban a magánéletemről faggatózott, ahogy azt a nők szokták, ha pasi kerül a látóterükbe. előadtam neki a kamu heteró-sztorit, amit simán bevett. szóba került a szoboszlói banya is, természetesen jól ismeri őt, meg a 2helyettesét is. akik azzal "vigasztalták", hogy amíg ők lesznek ott a vezetők, addig rá ott nincs szükség. gondolom nem akart szimpla dolgozó lenni  :)))  a csemegésünk helyett nem jött senki, sajnos úgy tűnik nincs nagy űr utána, tombol az év eleji pangás. további "jó" hírek jöttek: júliustól nem árulhatunk dohánytermékeket, állítólag a mobiltöltés is megszűnik. ennek további létszámcsökkentés lesz az eredménye (legalább 2fő), hiszen úgy tűnik a cégnek nem érdeke, hogy pótolja a bevétel-/forgalomkiesést. egyik szegény kollegina máris "elpocsékolt" 8napot az idei szabadságából. beteg lett az egyik gyereke és a bv inkább adott neki még 4nap szabit az első 4napja után. mikor a kollegina szóvá tette, hogy nyáron is szeretne szbadságra menni, akkor a bv nyersen odavágta, h az éves szabadság 80%-val a munkáltató (vagyis ő) rendelkezik. (a továbbiakat elhallgatta) persze a törvényben az is benne van, hogy 14naptári napot EGYBEN kell kiadni, függetlenül attól, hogy hány részre szabdalja az éves szabadságot!!!

pasim testvére érkezik ma lakásnézőbe, melynek előzményeként az én ottlétem nyomait el kell rejteni  :(((   "kurvajó" még annyit sem mer felvállalni,h pl. egy haverja lakik a félszobában,h beszálljon a költségekbe. valahol persze megértem,h még a buziság felmerülésének a lehetőségét is el akarja kerülni. azért ez engem mélyen bánt és megalázó. és akkor még lesz majd valamikor egy újabb "látogatás", amikor a szülei jönnek széjjel nézni.  :(((

de szar kezdés: 2013

másodikával minden visszatért a régi kerékvágásba. bár pasim csak a következő héten kezdte a munkát, addig szabadságon kellett lennie. nekem szabad hétvége következett, pasim így már szombat estére visszajött.

egy hete derült ki, h hamarosan 2kolleginától is búcsúzunk. egyikük a csemegésünk (nem az akit ki akar tenni a bv), a másik pedig a (fő)helyettes. mint megtudtam, nem akar a bv-vel együtt dolgozni, kérte az áthelyezését. igaz, h kisebb forgalmú boltba megy, de ő lesz a boltvezető, vagyis kiemelik, a (volt) csemegésünk, akit magával visz, lesz a helyettese. tegnap volt a búcsúztatásuk, a héten pedig gyűjtést rendeztek nekik, búcsúajándékra. volt 2féle édes süti, meg egy sós. volt egy kis szesz, meg 2féle Cola. a délutánosok csak kólázhattak, estig NO ALCOHOL! én ittam 2x féldecit, hisz nem dolgozok. aztán hazajöttem. hétfőtől kezd az új helyettesünk, aki ha jól hallottam Hajdúszoboszlóról fog bejárni, gyes után jött vissza a céghez. a másik műszakot fogja vinni, a miénkbe meg átkerül a másik helyettes, aki a többiek szerint egy semmirevaló. nagyritkán amikor műszakváltáskor segit akkor én max annyit érzek, h lenézően viselkedik velem. puding próbája az evés vagy mi a szösz... 

a héten szabadságra küldött a bv, mert így év elején van nálunk az uborkaszezon, apránként mindenki letölt 1-1hetet a szabadságából, ami már az idei keretéből lesz levonva!!!  :(((  keddtől újra meló!

különös szilveszter

a karácsonyi ajándéknak nem igazán örült, bár meglepődött, amikor megkapta a Kásás Tamásról szóló könyvet. én pedig egy memóriahabos párnát kaptam (Dormeo). másnap a halászlé fogadott anyáméknál, beiglit pedig aznap délutánra sütött, szóval friss volt és naggyoooon finom. :)))  bár apám azt hitte,h ott alszok, ez matrac hiányában elmaradt.

fura módón a bv vigyorog állandóan, most valahogy nincs az az ideges ordibálás, ami szokott lenni. lehet ez valaminek az előszele???? kevés a forgalom, nyilván mindenki a Tesco-ban, meg talán a Lidl-ben nyomorgott, nekünk nem sok forgalmat hozott a Szilveszter sem.

munka után még volt annyi időm,h ettem pár falatot és lezuhanyoztam, mielőtt a pasim haverjának párja értünk jött kocsival. pasim felpakolt rendesen, vittünk piát, én meg a virslit a vacsorához. kimentünk  főtérre, ahol az ún. "csergetés" is zajlott (ostorcsattogtatás), majd 6órakor tüzijáték volt. hideg volt, köd is rendesen, alig látszott vmi a fényekből. estére leheveredtünk a tv elé és szép sorban bealudtunk kicsit. nem tudom ki mibe fáradt bele napközben, hivatalosan CSAK ÉN dolgoztam aznap!!! vmikor éjfél után már tényleg álmos voltam és lefeküdtünk. hajnalban 2nagy pukkanásra ébredtünk, majd visszaaludtunk. a reggelinél derült ki, hogy 2petárdát behajítottak az erkélyre :(  11-re kimásztunk a termálba, de 2óra felé már éhes is voltam, meguntam az ázást a vízben. 3-kor végre kijöttünk, ettünk még kolbászt, meg sült szalonnát. visszahoztak bennünket kocsival. biztos, ami biztos alapon, itthon újra megfürödtünk, majd anyámat felhívtam és BÚÉK-ot kívántam neki. az estét szex zárta :)))