Kanapélakó lettem

a dilidokim javaslatára elkezdtem a pszihoterápiát. már 2 alkalom is megvolt az elmúlt hetekben. a 2x 1órában sokat beszélgettünk (főleg én), hogy körvonalazódjanak a problémák. az első alkalommal egy közel 600 kérdésből álló tesztet kellett kitöltenem, aminek eredménye az lett röviden összefoglalva: a bolhából is elefántot csinálok. ezzel nem lettem okosabb, hiszen ezt már én is tudtam. sokszor rágom magam olyan dolgokon, amikkel mások nem is foglalkoznak. sajnos a memóriaproblémámmal a doktornő nem tud mit kezdeni. nincsen csodabogyó, amitől elmúlna a "nem emlékszem" probléma. marad a régi bevált szokás: notesz! - amit fontosnak érzek, fel kell írni! na meg az emberi kapcsolatokban a legfontosabb a KOMMUNIKÁCIÓ! aki nem hajlandó megbeszélni a dolgokat, azzal meg kell szakítani a kapcsolatot. Attól függetlenül, h ki az a személy! EZT mondta a doki. hmmm, érdekes...

pótanyukám hetek óta rágta a fülem, h szeretne megismerkedni a családommal: szüleimmel és a testvéremmel. végül hosszas egyeztetés után, múlt vasárnap autóba ültünk négyesben (apu, anyu, én, öcsém) és "kirándultunk" egyet, apám szavával élve. a beszélgetés elején én is ott voltam, majd 2x magára hagytam őket, beszélgessenek rólam nyugodtan. apám sok dolgot megtudott rólam pótanyámtól, mert hát velem mindig olyan hűvösen viselkedik. nem látni rajta,h szívesen beszélne velem pár szót is. hazafelé úton már olyan furcsán, megfontoltan, elgondolkodva vezetett. persze azt továbbra sem tudják, hogy én HOMOSZEXUÁLIS vagyok. a fő hangsúly a lelkivilágomon volt, ami elég labilis, főleg mióta munkanélküli lettem. pótanyám akkor azzal búcsúzott tőlük, h reméli lesz még újabb látogatás, személyes találkozás.