fáradtak vagyunk...

2hét telt el, de igazából semmi említésre méltó nincsen. múlnak a napok rendületlenül, hol gyorsabban, hol lassabban. a bv összedobta a pénzt egy kamerarendszerre, amit múlt pénteken, amikor pont nem volt bent, fel is szereletek. mert hát a cég nem tesz meg semmit a tolvajok ellen, muszáj valamit lépni. 4kamera figyeli a 4sort, bent a raktárban pedig monitoron a képük. csak az a kérdésem: ki nézi a monitort??? így is kevesen vagyunk, még egy ember essen ki a melóból, hogy a tolvajokat sasolja? remélem nem nekünk dolgozóknak kell pénzelnünk ezt a beruházást. most az utolsó 2nap szabimat kiírta a bv, így majd csak szerdán megyek vissza melózni, meg 1napot még kapok a szombati napért cserébe (csütörtökre vagy péntekre). pasim csütörtökre szeretné, mert pénteken ugye menne haza a szüleihez hétvégére. meg akkor nem kellene szombat hajnalban kelnie, mert én melózni megyek. a piacozást már 2hete befejezték, nem lenne muszáj hazamennie, most mégis hazament. mivel megint csak 1-1éjszakákat töltök vele és nála, így inkább a testiség jut főszerephez, aztán alvás (persze eszünk vmit, meg zuhanyzás is van előtte). szóval nem igazán beszélgetünk a kapcsolatunk jövőjéről, a közös életről.     csak szaladnak a napok. lassan megint Karácsony, aztán meg újév...

egész hétvége

szerdán is ott aludtam, megnéztem a hiper-szuper hűtőt, meg a mikrót, amit a sógora intézett. most már ha lehet mondani fullos a lakás. már csak a kisszobába kellene beköltöznöm.  :)  bebútorozni...
pénteken újból felmentem hozzá, ezúttal egész hétvégére. anyjáéknak beadta,h szombaton dolgoznia kell (ugyebár az okt. 23-át), de nem ment be, hiszen ő is eleget túlórázik. legalább letudja csúsztatni. szóval vásároltunk hétvégére kaját a spár'-ban, innivalót meg a kisboltból. estére sajtos-tejfölös makaróni volt a menü. olyat én még nem ettem, amolyan spórolós kaja, de hát szokás szerint kisebb veszekedés lett a vége. ugyanis több mint a felét kiszedte nekem, aztán miután megette a saját adagját, a maradék felét még megetette volna velem :( na akkor besokalltam, beolvastam neki: én nem tudok annyit enni mint ő, meg amúgy is én ettem a nagyobbik adagot. mérges lettem. majdnem visszajöttem anyámékhoz. nem sok kellett hozzá. felnőtt ember létére megérthetné, h én nem ő vagyok!!! nem vagyunk amúgy se egyformák. persze megint jött a "pocsékolunk" műsorral. leszarom...  szombat reggel békülni próbált, kényeztette a brokimat...   nem ezért, de megbocsátottam neki. pihengettünk, tojást ütöttünk a parasztreggelire, azt ebédeltük, vacsoráztuk. 3körül kimentünk a termálba, kivételesen ÉN FIZETTEM a 3ezret a 2belépőért. a  kinti medencébe mentünk, nem akartuk a büdös (penészes) fedett részben áztatni a zacsit, ám a kinti víz most sem volt vmi meleg. ráadásul 4órakor a hangszóróból megtudtuk,h a fürdőben ma NINCS melegvíz, tehát otthon kell zuhanyozni. :(  egyszer megyünk az itteni termálba, akkor is beb@szik valami...  hazamentünk 6után, megvacsoráztunk, zuhanyoztunk, tv-t néztünk. vasárnap  folytattuk a lazsálást, ebédre kisütöttük a mirelit fasírtot. pasim meg után nyüszített,h kajaszag van a konyhában. még jó hogy nem k@kiszag...  vacsorára újabb adag fasírt lett sütve uabban az olajban. reggel megettük a maradék kenyeret parizerrel, tejjel. utána ő melóba, én meg anyámékhoz vissza.  csütörtök éjjel újra ott alszok, vele...