mint a múlt században...

apám egyik ismerőse azt vette a fejébe,h összehoz az ő ismerősével. jó tudom, h ez kicsit kusza. lényeg a lényeg,h leszervezték a randevút a felügyeletük alatt, tehát volt 2 gardedám (apám és a vénasszony). a nő, akiért a találka össze jött egy 45éves kb 155magas szociális gondozó! nem volt sok időnk beszélgetni, így elkísértem és segítettem bevásárolni neki,h az egyik ellátottjának. már akkor felfigyeltem arra,h elég akaratos, szeretni ha neki van igaza, akkor is ha beledöglik. tisztára, mint az exem...  na jó, gondoltam adok egy második esélyt kettőnknek, na meg azért is,h apám ne fogjon gyanut. 2nap múlva volt egy teljesebb randi, megnéztük az adventi vásárt a főutcán, 1-1kv a cukrászdában, majd a főtéren megvártuk a mikulást. meguntam az egészet a kellemes idő ellenére, felb@szta az agyam,h engem akar irányítani, meg az a lekezelés, mintha vmi fogyatékos, mozgáskorlátozott lennék, aki nem bír el fél kiló vmit se. betelt a pohár. hazafelé a villamoson már azon járt az eszem,h hogyan tudnék megszabadulni tőle (nem megölni :)  ). másnapra megvolt beszélve egy újabb randi, amit igaz összekötöttem az Aranybikában lévő egészségnappal, amit nem előtte, hanem közben SMS-ben lemondott. ezt mint egy jelet értelmezvén, később írtam neki egy szakíós sms-t,h nehívjön, ne keressen többet. amire az volt a válasza,h akkor majd én keressem őt, ha átgondoltam. na arra várhat...

újabb vonatozás

ezúttal modellvasutakat nézegettem 600ft-os belépő fejében. egyedül mentem, akit hívhattam volna, én nem akartam, más meg nem volt. így legalább annyit nézegettem, amennyit akartam  :)  mivel ez nemcsak kiállítás, hanem vásár is volt, az árak meglátva rájöttem, nem egy olcsó hobbi ez sem. vigasztalódásul egy cuki pasitól vettem egy 2015-ös villamosos falinaptárat  :)))

egy kis vonatozás

egy pesti haverom szinte belémszeretett az elmúlt hetekben, vagy lehet ez már régebben indult, csak akkor még volt partnerem. addig-addig egyeztettünk, h végül vasárnap csak levonatozott hozzám. őszintén szólva élőben csalódást okozott nekem, főleg külsőleg. az csak mellékes tény,h 10cm-rel alacsonyabb nálam - én sem vagyok magas csak 174cm. valahogy igénytelenséget sugárzott magából. a másik csalódás a kisvasút másik végállomásán ért, mert a büfé zárva volt, csak 2 automata árválkodott (egy kávés, meg egy csokis-kólás). a parkban voltak családok, már égtek a tüzek a bográcsok alatt, főtt az ebéd. mi sétáltunk egy nagyot, majd visszajöttünk a belvárosba és uzsonnaképpen ettünk egy-egy menüt a Burger Kingben. majd kikísértem a vonathoz és ő hazament vele.

uborkaszezon

nagyon mélyek a dolgok a suliban, nem is értem, hogyan hirdethették meg úgy, hogy elvégzett 8általános a belépési szint. a két könyv mellé kaptunk egy harmadikat is, amely NÉMET nyelvkönyv és 60tanóra alatt végig is fogjuk venni. a poén persze az egészben az,h a tanárok a kapott két könyvről nem is tudtak, nem is abból tanítanak. amikor rákérdeztem erre és megmutattam a könyveket, mosolyogva mondta egyikük,h az együk túl felületes (a vastagabb könyv!), a másikra meg nincs is szükségünk. erről ennyit. 

exem végre felfogta agyilag,h tényleg megszakítom vele a kapcsolatot, így visszább vett a nyomulásból.

a 38-ik születésnapom!

lassan beindulnak a gyakorlati órák, először nem sikerült életre lehelni egy gépet sem, de most már ott tartok,h kis segítséggel, de van már működő gép, amit egy csoporttársammal együtt használunk. a tantervnek megfelelően egyre mélyebbre ásunk a számítástechnika és a hálózatépítés rejtelmeibe...

mivel az idei szanatóriumot le kellett mondanom a suli miatt apám engesztelésül és 5000forint fejében felkocsikázott velem Kékestetőre és egyuttal meglátogattuk pótanyukámat 20-án vasárnap. legszivesebben ottmaradtam volna, olyan "finom" volt fent a levegő. este hatkor aztán fájó búcsút vettem a hegytől és hazajöttünk. a múlt hétvégét pedig már pótanyukámnál töltöttem, és kaptam is tortát tőle (lásd a képen). 

nem adja fel!

nem adja fel, még most is abban reménykedik, hogy visszahódíthat. ha csak fele ennyi energiát áldozott volna rám régen, akkor nem költöztem volna vissza anyuékhoz. igaz,h itt nincs egy csendes percem sem: ez volt a válaszom, amikor rákérdezett, na milyen otthon??? rögtön felajánlotta,h ideadja a kulcsot és aludjak ott csütörtök-péntek-szombat éjszaka, amikor ő a szüleinél van. természetesen NEMet írtam neki, nem hagyom magam visszacsábítani. főleg,h egy cseppet sem hiányzik. felvetette,h jó lenne ha elmennék vele, meg a másik meleg párral négyesbe Bogácsra egy hétvégére. meg egy születésnapi vacsorát a jövőhéten kettesben (amikor is a 38-at töltöm), de mindkettőre nemet mondtam. utolsó próbálkozásnak bedobta,h az ő születésnapját ugye megünnepeljük szeptemberben? erre talánt mondtam. de azonnal meg is bántam. majd valahogy megpróbálom kimagyarázni,h nem akarok soha többet találkozni vele az életben!!!

a 25megérkezett gépből egyelőre 5-öt sikerült életre keltenünk. elég vackok mind. küldtetk szerszámokat és kaptunk végre 2könyvet is közel 900oldalnyi tananyaggal.  :)))

mindenki a saját útját járja

továbbra is abban a hiszemben van, hogy visszamegyek hozzá. teszi az értetlent, nem érti hogy jutott el odáig a kapcsolatunk, hogy fogtam magam és elköltöztem. persze azért másnap mát ott nyalt szoboszlón a haverjának. most, hogy már nem "állok az útjába", újra haverkodhat vele. hiszen én vesztem össze vele, miattam nem mehettünk hozzájuk. bár azon kellemesen meglepődött, hogy a Facéról nem töröltem az ismerőseim közül.

közel 2hónap alatt eljutott a tanfolyamszervező odáig, hogy ma délelőtt végre megérkezett a gyakorlatunkhoz a szükséges felszerelés.

költözés! ...

...nemcsak másik házba, most végre szívem áll tovább... (Auth Csilla)

hónapok óta könyörögtem a pasimnak, h egyenrangú partnerként kezeljen, ne nézzen le. na és az egyik legfontosabb, h ne keresse bennem állandóan a hibát. hiszen ő sem hibátlan!!!  mivel csak szimplán hisztinek vette a könyörgéseimet, pünkösd előtt pénteken felhívtam apámat: hazaköltözhetek a hétvégén és tudna-e segíteni a kocsival??? igent mondott.  :))) 2x fordultunk a matrac mellett nem fért el semmi. vasárnap délután visszamentem a lakására és megvártam amíg megérkezett "anyósoméktól". bejelentésemet meglepetéssel fogadta elköltözésem tényét. bár szóban megegyeztünk, h nem szakítjuk meg egymással a kapcsolatot és baráti marad a viszonyunk, de aludtam egyet a dologra és úgy éreztem, h teljesen meg kell szakítanom vele a kapcsolatot, minden formában. facebookon jött üzenet,h az egészet a makacsságának és konokságának köszönheti és hogy örökre emlékezzen arra,h ő rontotta el ezt a kapcsolatot. 

vissza az iskolapadba

öcsém javaslatára belelestem a munkaügyi központ által meghirdetett tanfolyamlistába. választottam egyet és bejelentkeztem. órányi papírmunka után azzal távoztam, h majd jelentkeznek. 1hét múlva már csörgött is a mobilom, tesztre hívtak a Tiszkbe. voltunk vagy 40-en, a meghirdetett 24fős osztályhoz. végül bejutottam az osztályba, ám eléggé vegyes csapat jött össze. 1ember már ki is bukott, mert nem tudásszomja volt, az alkohol érdekelte inkább. mindjárt június van és még csak 2spirálfüzetet és egy golyóstollat kaptunk fejenként. tankönyv meg ki tudja mikor lesz, ha lesz...

10nap kórház, melyből végül 5nap lett :(((

9-én befeküdtünk a kórházba, természetesen nem egy szobába, hiszen a kórtermek általában sehol nem koedukáltak. még aznap megkaptuk az első rossz hírt,h nem tíz, hanem "csak" NYOLC napot leszünk bent. jó gondoltam, nem baj. még aznap délután megkaptam az első napi infúzióadagomat, majd másnap reggel vizeletet és vért kellett adni, a laborleletekhez és a kezelésemhez. végül is az eredmények hasonlóak voltak a múltkorihoz, tehát nincs nagy baj. most szerencsére nem kaptunk elvonási tünetekkel küzdő alkoholistá(ka)t. így nyugodtan teltek az éjszakák. az újabb meglepetés hétfőn reggel a nagyviziten ért, amikor a főorvos közölte velem,h még aznap hazamehetek. gondolom, mert nem voltam életveszélyes állapotban  :))) mindketten csalódtunk a kórházban. aztán kiderült a nagy titok, a sürgősségi osztály felújítása miatt a majdnem egészséges betegeket szórják kifele, mert kell a hely a sérülteknek. aznap 10beteg kapott zárójelentést.

az áprilist végülis a névnapom ünneplésével zártuk,mert a párom haverja nem hívott meg minket az ő névnapjára, így nem volt mit voszonozni :)))

5. évforduló

pótanyukám nem érzi jól magát így nem júniusban, hanem már a jövő héten befekszik a kórházba, persze a "buliból" én sem maradhatok ki. 95%-ban biztos,h szerdától indul az újabb 10napos infúziókúra! ennek párom nem örül, mert úgy látom nem lesz kit baszogatnia, akit minden apró dologért letolhatna. munkaügyben változatlan a helyzet, csak küldözgetem az önéletrajzokat, egyetlen visszajelzést kaptam: Zepter!  igen, a lábasforgalmazó. bár időközben bővült a termékpalettájuk, nyitottak az egészség irányába: van már lázmérőtől kezdve pollenszűrő készülékig minden kütyüjük, naná, hogy aranyárban. így könnyű jutalékot fizetni, a drága cuccaik után a 15-20% is sok pénzt jelent. csakhogy ugye itt nem élelmiszerről van szó, hanem tartós cikkekről. az 1órás előadásból a lényeg az, hogy havonta 500-600e forint értékben kell eladni! szóval szinte reménytelen. 

vasárnap megtartottuk az évfordulót, amely most érte el az 5-öt, ahogy a képeken látható. azért lett 2 torta (a szíveset a párom vette), mert én is vettem egyet, meg a pasim is.   :)))

Kanapélakó lettem

a dilidokim javaslatára elkezdtem a pszihoterápiát. már 2 alkalom is megvolt az elmúlt hetekben. a 2x 1órában sokat beszélgettünk (főleg én), hogy körvonalazódjanak a problémák. az első alkalommal egy közel 600 kérdésből álló tesztet kellett kitöltenem, aminek eredménye az lett röviden összefoglalva: a bolhából is elefántot csinálok. ezzel nem lettem okosabb, hiszen ezt már én is tudtam. sokszor rágom magam olyan dolgokon, amikkel mások nem is foglalkoznak. sajnos a memóriaproblémámmal a doktornő nem tud mit kezdeni. nincsen csodabogyó, amitől elmúlna a "nem emlékszem" probléma. marad a régi bevált szokás: notesz! - amit fontosnak érzek, fel kell írni! na meg az emberi kapcsolatokban a legfontosabb a KOMMUNIKÁCIÓ! aki nem hajlandó megbeszélni a dolgokat, azzal meg kell szakítani a kapcsolatot. Attól függetlenül, h ki az a személy! EZT mondta a doki. hmmm, érdekes...

pótanyukám hetek óta rágta a fülem, h szeretne megismerkedni a családommal: szüleimmel és a testvéremmel. végül hosszas egyeztetés után, múlt vasárnap autóba ültünk négyesben (apu, anyu, én, öcsém) és "kirándultunk" egyet, apám szavával élve. a beszélgetés elején én is ott voltam, majd 2x magára hagytam őket, beszélgessenek rólam nyugodtan. apám sok dolgot megtudott rólam pótanyámtól, mert hát velem mindig olyan hűvösen viselkedik. nem látni rajta,h szívesen beszélne velem pár szót is. hazafelé úton már olyan furcsán, megfontoltan, elgondolkodva vezetett. persze azt továbbra sem tudják, hogy én HOMOSZEXUÁLIS vagyok. a fő hangsúly a lelkivilágomon volt, ami elég labilis, főleg mióta munkanélküli lettem. pótanyám akkor azzal búcsúzott tőlük, h reméli lesz még újabb látogatás, személyes találkozás.

zajlik a'zélet

öcsém beváltotta az ígéretét és múlt hétfőn felmondott. elege lett abból,h csak sima munkaruhát adtak neki, miközben kesztyű és egyéb munkavédelmi eszközök is kellenének a munkájához. főleg,h mások helyett dolgozott, azoknak csinálta a termelést akik a csókosok,h meglegyen az össz.darabszám. erre még ő lett letolva,h nem jól dolgozik, pedig erején felül teljesített. mondjuk neki könnyebb, mert jobban bírja a fizikai terhelést, meg a normákat könnyebben teljesíti. neki hamarabb lesz állása, az már tuti. 

önkényesen csökkentettem a legutóbb felírt gyógyszerem adagját, így már nem akarok egész nap aludni.ezt persze többek között el fogom mondani holnap a dilidokinak. 

múlt péntekre hivatalos lettem a keresztanyám temetésére, amire nem akartam elmenni, mert eléggé rossz viszonyban van a 2család egymással, főleg mert ők lenéznek minket. végül csak elmentem a temetésre, utána meg anyámék haz, én meg fel a pasimhoz. "hivatalosan" megköszöntem a karácsonyi-valentin-névnapi ajándékomat, ami egyébként egy pulóver a HeavyTools márkaboltból. voltam múlt szerdán kontrolon a pótanyám belgyógyászánál, nincs komoly baj, látja a javulást, ami szerintem lassú. 3hónap múlva újra vár engem...

újabb csapás

szegény anyáméknak nem volt elég,h 70ezret kivett a családi kasszából az injekció, most újabb kiadásként vehettek egy új hűtőt. a régi bemondta az unalmast (15év után) és jobb megoldás volt venni egy újat 56E-ért. mintha vmi átok ülne rajtunk. 

itthon sem vmi vidám a hangulat, mert a dilidoki által felírt gyógyszer annyira tompít, h legszívesebben egész nap aludnék. egy persze a páromnak nem tetszik és szóvá is tette,h kérjek másik gyógyszert  :(

egy újabb szar év kezdődik?

igen. kettesben búcsúztattuk az óévet. a tv-műsor szokás szerint csalódás volt, így még éjfél előtt már aludtunk is. igaz éjfélkor megindultak a petárdázások, tűzijátékozás és a dudálás. páromnak unalmasan teltek az év első napjai, dolgoznia nem kellett menni, hiszen szabadságon volt. már alig várta hogy hétfő legyen és mehessen, mint aki be van sózva. 
anyáméknál kiderült, miért lett olyan szegényes az ünnepi menü. ugyanis még az ősszel anyám elesett az utcán (sajnos nem az első eset) és bedagadt a térde. végül rtg mutatta ki,h levált/letört egy darab a porcból, amit vissza lehet növeszteni egy injekciókúrával. csakhogy a TB azt nem támogatja, így a 3injekció 210ezerbe fáááj. anyám megkapta az első szurit, apám meg nyugdíj mellett megpróbálja összekaparni a családi kasszából kiesett pénzt. a jó hír az,h anyu lába már jobban van, de ugye még nem tökéletes.