félkarú törpe

anyámat nehezen, de sikerült lebeszélnem arról, hogy elkísérjen a tegnapi műtétre. pasim tegnapra szabadságot vett ki. hn8-kor már ott ültünk az idegsebészeti osztály étkezőjében, hogy majd szólítanak. lassacskán előkerültek az orvosok is, köztük az enyém. 10óra tájba behívott egy vizsgálóba, ahol kiderült, hogy a műtéttel csak a 4-5 ujjamat tudja "megjavítani", a másik 3ujjammal nem tud mit kezdeni. (már csak abban reménykedem, hogy járulékos nyereségként azok is meggyógyulnak). megkérdezte, hogy így is vállalom-e a műtétet. igent mondtam, hiszen szükségem van a bal kezemre, nálam az a domináns. 1óra után előkerült a doki és mondta, hamarosan sorra kerülök. mérgesek voltunk mind a ketten, mert a fekvő betegeket sorra vitték a műtőbe. közben már 2beteg várt velünk az előtérben. végül 2-kor szólított egy műtőssegéd, aki a vizsgálóba kísért, ahol derékig le kellett vetkőzni és korházi rongyokat felvenni, meg a cipőre húzni zsákot. saját lábamon mentem a műtőbe, ahol ágyra kellett felfeküdni és többször is lefertőtlenítették a bal könyököm környkét (is). majd 4x lidokaintos szurit kaptam. ebből én semmit sem láttam, mert eltakarták előlem a kilátást. majd nekikezdtek. kellemetlen, húzó érzések voltak és többször is nyilallást éreztem. kifutott belőlem az erő. mély levegővételt ajánlottak, ami nagyjából segített is. bekötötték a sebet, körbecsavarták pólyával és felkötötték a nyakamhoz a kezem derékszögben. visszasétáltunk az osztályra és visszavettem a ruhámat. pasim látta, h falfehér vagyok, lassan bandukoltunk a buszhoz. addigra kicsit jobban lettem. itthon ettünk bőségesen és lepihentünk. utána felhívtam anyámat, hogy megműtöttek, túléltem és szombaton BUSSZAL megyek keró helyett. 1kézzel a liftig sem jutnék el vele. pénteken kell kontrollra menni a dokihoz, gondolom a továbbiak akkor lesznek megbeszélve

Pünkösd van! de kit érdekel?

minden rendben, mondhatnám, hiszen mikor visszajött "anyósoméktól", nyoma sem volt semminek. talán a fáradtság számlájára írhatnám, azt, ami történt. megcsináltattam a szemüvegem, már 1hete használom is. pasim persze nem vette észre, hiszen a keret ugyanolyan fazonú. főzőcskézünk, mert így még mindig olcsóbb, mintha pizzát rendelnék, vagy más készételeket hozatnánk/vennénk. bár most ez a Maggi-féle tepsis burgonya, nem lett vmi fenséges. hasonló a tepsis husihoz, csak a husit darálva és előpárolva kell a nyersen felszelt burgonyaágyra tenni. a felső krumpliréteget meg reszelt sajttal megszórni és irány a sütő. ja és a zacsi porból tejszínnel és vízzel mártást kell készíteni. így végül inkább rakott krumplis lesz, hiszen így megfő a krumpli a mártásban. egy próbát megért és ehető. 

a tétlenség, hogy várom a kézműtétet és utána még plusz 3hét gyógytorna, izgatottság helyett inkább depresszióba kerget. nem pályázok a gyógyulásomig egyetlen állásra sem, nem idegelem magam azzal, h van-e egyátalán álláshírdetés. pasim észrevette, h pár napja szótlanabb és szomorúbb is vagyok. még a szextől is elment a kedvem. végül tegnap pasim addig fáradozott, amig a farkam "elsírta" magát. persze jólesett, naná. így már nem csak lelkileg lettem "üres"...

itt volt május elseje

már másodikán le akartam írni, de úgy éreztem kissé le kell nyugodjak.
igaz én rondítottam bele a programba, ám meghívóink is változtattak a menetrenden. az eredeti program szerint 30-án kimentünk volna Szoboszló névnapozni, az enyémet és a másik pár egyik tagjának névnapját is egy füst alatt letudni. ottalvás nem jött össze, na meg a múlt csütörtökön a szemészeten kiderült, h kötőhártya gyulladásom van. bár nem emiatt kértem időpontot 2hónapja, hanem új szemüveghez orvosi vizsgálatért (nem igazán bízok a computeres vizsgálatban). igaz itt is megmérték géppel a szememet, dehagyományos módszerrel is. ám meglepetésemre a dokinő felírt egy szemcseppet.  :(  így tehát a strandszezont nyitó fürdőzést miattam kellett lemondani. mondhatni döntetlen. ettől függetlenül kimentünk a strandra, de nem fürdeni, hanem a fürdőbálra. este 6-tól 10-ig volt hírdetve műsor, tüzijátékkal zárva, ám pasimnak csütörtökön meló, így a fél9-es busszal vissza. akkor kezdett hisztizni, mikor rájött, h Király Viktort sem tudjuk megnézni, a busz miatt. sem a divatbemutató, sem a néptáncosok nem tetszettek neki. Hien 4angol dal után az egyetlen magyar dalát is elénekelte ("kedvenc sütim" ő mondta így a dal címét). őt Somló Tamás követte, na ekkor már kezdett elegem lenni, h "minden koncerten ugyanazokat a dalokat énekli" mondat bukott ki a pasim száján. így égetni az embert mások előtt. mérges lettem. :@   hazafele úton már nem szóltam hozzá. persze csütörtök estére feltűnt neki,h bajom van. meg is mondtam neki, h olyan lekezelő. erre visszakérdez: mér'?   mindig így mondja. :S   én meg visszakérdeztem, miért vagy lekezelő?   van abban valami igazság, amit tavaly nyáron egy csajszi mondott nekem egyik kirándulásunkon, h: beteg ember csakis beteg emberrel kezdjen párkapcsolatot, különben nem érti az egészséges, h mi miért történik. hiszen neki teljes élete van.     bár ez nem azt jelenti,h akkor most vége és visszaköltözöm anyámékhoz. majd hétfőn vagy kicsit később kiderül mi lesz a folytatás.