második apró öröm volt, hogy pótanyukámtól kaptam egy tortát és a "bűvös" 40-es számot gyertyából. meglepett és egyben jólesett a dolog. sajnos csak csokoládéízű volt az egyetlen kisméretű torta a cukrászdában. mint az előzőekben írtam, a családtól még egy köszöntést sem kaptam. pedig az ingyen van...
nem szoktam anyuékról túl sokat írni, ám mostanában anyu egyre nagyobb hatással van az éltemre, főleg negatív értelemben. tavasz óta azt vettem észre valamiért/valamitől/valaki miatt elment az életkedve és passzív módon tesz is érte, hogy meghaljon. apu meg próbálja visszarángatni az éltbe. nem hajlandó erről kommunikálni, ha rákérdezek/kérdezünk csak hallgat, vagy maximum azt mondja "elege van". lassan egy 2hónapja fekvőbeteg, a háztartással sem foglalkozik. ez a vegetálás idegileg nagyon kimerítő tud lenni. nem jó ez nekem, hiszen indul a karácsonyi roham, tucatjával viszik a mikulásokat, meg kilószám a szaloncukrot. jó lenne, ha nem az itthoni gondok terhelnék az agyam, mikor odabent is nagyon figyelni kell a cseles és idegbeteg vevőkre.
