november...

az itthoni helyzet egyre elkeserítőbb. anyu már meghalt volna, ha nem figyelünk rá. bár így is vannak lyukas órák nappal, amikor egyedül marad na meg az éjszakák is neccesek. volt hogy éjjel kiment a hűtőhöz enni, ami reggelre megemelte jócskán a vércukorszintjét. ezért nappal kevesebb ételt kaphat. ez így ördögi kör, elég csak egyszer JÓL kirabolnia a hűtőt és reggelre megölni a "cukra".  :(

apró örömök

október első apró öröme volt a NEGATÍV HIV-teszt, ezzel legalább végleg lezárhattam magamban az öregemberrel való kapcsolatomat. erre is pont került végre. nem akarom feltépni a sebeket, amit okozott, így nem írok már semmit erről. 

második apró öröm volt, hogy pótanyukámtól kaptam egy tortát és a "bűvös" 40-es számot gyertyából. meglepett és egyben jólesett a dolog. sajnos csak csokoládéízű volt az egyetlen kisméretű torta a cukrászdában. mint az előzőekben írtam, a családtól még egy köszöntést sem kaptam. pedig az ingyen van...

nem szoktam anyuékról túl sokat írni, ám mostanában anyu egyre nagyobb hatással van az éltemre, főleg negatív értelemben. tavasz óta azt vettem észre valamiért/valamitől/valaki miatt elment az életkedve és passzív módon tesz is érte, hogy meghaljon. apu meg próbálja visszarángatni az éltbe. nem hajlandó erről kommunikálni, ha rákérdezek/kérdezünk csak hallgat, vagy maximum azt mondja "elege van". lassan egy 2hónapja fekvőbeteg, a háztartással sem foglalkozik. ez a vegetálás idegileg nagyon kimerítő tud lenni. nem jó ez nekem, hiszen indul a karácsonyi roham, tucatjával viszik a mikulásokat, meg kilószám a szaloncukrot. jó lenne, ha nem az itthoni gondok terhelnék az agyam, mikor odabent is nagyon figyelni kell a cseles és idegbeteg vevőkre.  

40és annyi...

nem vártam és nem is kaptam nagy ünneplést. de azért jólesett volna, ha odaböfögnek egy: boldog születésnapot! nem azért, mert 40éves lettem, hanem úgy általában. a lábam továbbra is gyenge, nem tudom mi van vele. pedig jó lett volna sokat sétálni, mert sajnos egy kedves munkatársam a zárt kerékpártárolóban kiszúrta a kerekemet. 2/3-ad útig megpróbáltam hazatekerni, de feladtam az egyre nehezedő hajtást. így szegény drótszamár az idén hamarabb kezdhette meg téli álmát a pincében. én már nem vacakolok vele. közel 8ezret költöttem rá az idén: 6ezer a teljes gumicsere (külső+belső) + egy új bicajkompjúter (mert az előző meghalt). egy jelnek vettem, nem akartam a sorssal tovább ellenkezni. ha buszozni kell, buszozni kell...  közben sikerült a főnökasszonnyal is beszélni,h vegyük vissza a heti munkaidőkeretemet 25-re. nem bírom csak kasszával a heti 30-at. bár azzal biztatott,h még mehetek a benzinkútra, de ennek nyoma sem volt a beosztásban. így maximum csak beugrósnak mehetek ki, ha valaki kiesik valami miatt.

Kékestető= kipipálva

mire eljött július eleje, teljesen kimerültem. már a bacilusok is legyűrtek simán, pótanyámhoz érve már lázas voltam. szerencsére 3nap alatt legalább a lázamat sikerült lehúzni, de a köhögés, tüsszögés megmaradt. azt mind felvittem Kékestetőre a szanatóriumba. a doktornő szabadságon volt ( a régi doki nyugdíjba ment), így egy másik osztály orvosa vizsgált meg minket. éppen nem volt szobatársam, sőt 4napig egyedül aludtam. valamiért az idén a lábam gyengébbnek éreztem, így kevesebbet túráztam. meg is lett az eredménye +3kg! itthon erőltetnem kell a kerékpározást, na meg elfelejteni a cukrot és a fehér kenyeret. kövér disznó lettem!  :(

2hónap semmi

az elmúlt 2hónapban tényleg semmi nem történt. töröltem magam a társkereső oldalról, majd 2héttel később a buzi-mobilszámom is kikapcsoltam. persze szarul érzem magam egyfelől, mert szükségem lenne egy erős jellemű és alkatú pasira. aki ráncbaszedne! ám a lelkem megnyugodott, mert már nem érdekel a másnak való megfelelés: miért nem kellek a melegeknek? - igen, a melegeknek, nem a buziknak, akik riszálják magukat és 1pasival csak egyszer szexelnek (mint abban az amerikai buzisorozatban: QAF - Fiúk a klubból). azóta a buliba sem tettem be a lábam.  szóval nem zajlik az életem...

a benzinkút-pénztárosi karrierem befuccsolt, a gyakorlat bebizonyította, h nem nekem való. én is hibáztam, és a rendszer sem tökéletes. na meg a pletykák szerint a biztiőrök keze is benne volt abban, h már csak kisegítőként járok ki a kútra kasszázni. 

az exem holnap indul Görögországba 2hétre. ám ha vele maradtam volna, lehet már nem élnék...

energiavámpír, féltékenység = szakítás

nem bírtam tovább. sem energiával, sem libidóval. na meg az a megjegyzés,h ő biztos volt a negatív AIDS-tesztben. húsvét előtt szakítottam vele, amit felháborodással vett tudomásul és elkezdett "késeket" szurkálni belém. mert, hogy ő az elmúlt egy évben annyi mindenben alkalmazkodott hozzám, mert mindig neki kell mindenben kezdeményezni. azért ez így ebben a formában nem igaz. na meg az utolsó nagy döfés belém az a mondata volt,h :tényleg igaz, amit rólam beszélnek!   ahhoz már nem volt gerince.h ezt kifejtse nekem. szóval ő se csodálkozzon, h nincs egyetlen hosszabb távú kapcsolata sem.
részemről befejeztem ezt az egész buziságot/melegséget.
maradok a jobb kezemnél, abban legalább nem csalódom!

márciusra feliratkoztam 30órásnak, mert jól jön egy kis plusz pénz. majd jött a meglepetés, amikor a főnökasszony behívatott egy személyes beszélgetésre: na mondom, ebből mi lesz?  végül kellemesen csalódtam, ahogy eddig is! megkérdezte, h elvállalnám-e a benzinkúton is a pénztároskodást, mert hamarosan elkészül a 2-es pénztár is, ahova kellenének emberek. mondtam neki, megpróbálom és meglátjuk! elismerően bólogatott, mert ő is ebben reménykedett,h elfogadom. így már be is tervezett engem a "kutas-csapatba". egy dolgot sajnáltam,h rövid volt a betanulási idő, így 1-2 problémával élesben találkoztam. segítséget maximum telefonon tudok kérni. ám az elmúlt 3hét alatt kezdek belerázódni ebbe is. igaz a program sok helyen fordítva működik mint az áruházban, erre figyelni kell! a másik gond egyeseknél az lehet, h egyedül van az ember 5-6órán át egy kb. 3x3 méteresen konténerben. klausztrofóbiásoknak nem ajánlott!

pótkarácsony és pótszilveszter

annyira nem volt pangás januárban ahogy emlékeimben élt. jó nem voltak millióan, de nekem ez is elég visszaálltam a heti 25órás keretre. illetve történt egy kis változás a nyitva tartásban, így a hét első 4napján 1órával hamarabb zárunk, így elindul a vevők között a kapkodás, mikor elindul a "visszaszámlálás" a bezárásig. igaz továbbra is vannak, akik magasról leszarják. ilyen a magyar. a legnagyobb gondot nekem legalább is a váltópénz okozza, vagyis annak hiánya. sokan még mindig pénzváltónak nézik a boltokat...

nemrég megtartottuk az elmaradt Karácsonyt, pasim sütött bejglit, ami 1000x jobb mint ugye a bolti vackok. én vittem neki szaloncukrot és szemezgettünk...   majd most hétvégén meg a szilvesztert pótoltuk be, ugyanis elmentünk bulizni. vagyis én csak később csatlakoztam, ugyanis meló után hazajöttem és bealudtam, majd kilenc óra után megébredtem, majd zuhanyzás után a gép előtt ragadtam és 10óra is elmúlt,h elindultam. felmentem hozzá, h együtt indulunk, de nem volt otthon. felhívtam, kicsörgött, de nem vette fel. gondoltam benézek a buliba, szerencsémre a jegyszedő megerősítette,h pasim már ott van, csak morcos. na mondom: adok én majd neki! a tánctéren találkoztam is vele, azt mondta,h ha nem jöttem volna el, akkor szakít velem, mert tuti,h mással vagyok, helyette.  :o  végül is jól elvoltunk, bár ugyanazok a zenék mennek hónapok óta, ismét produkáltunk egy-egy negatív AIDS-tesztet.  :)  majd hajnali 2-kor eljöttünk, mert ő elfáradt, ami nem is csoda az ő műtétje után. valahogy mégsem sikerült utána nyugodtan aludnom, csak forgolódtam. így ebéd után visszafeküdtünk, na akkor végre sikerült pár órát aludnom. majd délután ért egy kisebb szívinfarktus, amikor egy pesti haverját hívta fel és, közölte vele,h mindketten leszűrettük magunkat és negatív lett, mert nem kurválkodik, legalább is Ő nem.   :'(  persze ezt utána szóvá is tettem, amire az volt a válasz,h féltékeny rám és fél,h elveszít. mondtam neki,h erre nincs oka.  (ám ha ilyen hozzáállással folytatja, akkor tényleg elveszít engem.)

Karácsony és Szilveszter

nagyon kimerítő volt ez a "decemberezés" így a heti 40órás munkahéttel. érdekes módon nem voltak olyan nagyon sokan 24-én, amikor délben mi is bezártunk, pár perces csúszással. inkább a 22-e este alakult durván, amikor  a beosztás szerint 4-en voltunk és kijött a főpénztáros is kasszázni. így sikerült negyed11-kor az utolsó vevőt is fizettetni. egyik kollegina férje hozott haza kocsival. még hamarabb értem haza, mintha DKV-val jöttem volna  :))) a két ünnep között is elég nagy volt a forgalom, kimerítő volt, ahogy egyesek viselkednek. képesek órákat bolyongani, mintha valami jó kis időtöltés lenne a bevásárlás, aztán rájönnek mennyi az idő és türelmetlenkednek a pénztárnál. ez még nekem új, mert multinál még nem dolgoztam. 

szegény pasimat a műtét utáni nap estéjén felnyitották, mert belázasodott. mint később kiderült fertőzés miatt ment fel a láza. szerintem a doki valamit elbaszott miközben benne matatott. pár napig nagyon szarul nézett ki, már elkönyvelte magában, h élve nem jut ki a kórházból. szerencsére rohamosan javult az állapota. igaz a Karácsonyt még bent töltötte, de a Szilvesztert már kettesben a lakásán tartottuk. az állapotára való tekintettel kora este eljöttem tőle. anyámékkal vacsoráztam, majd 11óra után már aludtam is. annyira kimerültnek éreztem magam,h még a tűzijáték és petárdák durrogása sem ébresztett fel.

másodikán a melóban ért a meglepetés, mintha hűtőházba mentem volna dolgozni. még a pulóverben is fáztam. meg is lett az eredménye, még ma is elvan dugulva az orrom és kapar a torkom. pihennem kell, aludni sokat,h regenerálódjak.