félkarú törpe

anyámat nehezen, de sikerült lebeszélnem arról, hogy elkísérjen a tegnapi műtétre. pasim tegnapra szabadságot vett ki. hn8-kor már ott ültünk az idegsebészeti osztály étkezőjében, hogy majd szólítanak. lassacskán előkerültek az orvosok is, köztük az enyém. 10óra tájba behívott egy vizsgálóba, ahol kiderült, hogy a műtéttel csak a 4-5 ujjamat tudja "megjavítani", a másik 3ujjammal nem tud mit kezdeni. (már csak abban reménykedem, hogy járulékos nyereségként azok is meggyógyulnak). megkérdezte, hogy így is vállalom-e a műtétet. igent mondtam, hiszen szükségem van a bal kezemre, nálam az a domináns. 1óra után előkerült a doki és mondta, hamarosan sorra kerülök. mérgesek voltunk mind a ketten, mert a fekvő betegeket sorra vitték a műtőbe. közben már 2beteg várt velünk az előtérben. végül 2-kor szólított egy műtőssegéd, aki a vizsgálóba kísért, ahol derékig le kellett vetkőzni és korházi rongyokat felvenni, meg a cipőre húzni zsákot. saját lábamon mentem a műtőbe, ahol ágyra kellett felfeküdni és többször is lefertőtlenítették a bal könyököm környkét (is). majd 4x lidokaintos szurit kaptam. ebből én semmit sem láttam, mert eltakarták előlem a kilátást. majd nekikezdtek. kellemetlen, húzó érzések voltak és többször is nyilallást éreztem. kifutott belőlem az erő. mély levegővételt ajánlottak, ami nagyjából segített is. bekötötték a sebet, körbecsavarták pólyával és felkötötték a nyakamhoz a kezem derékszögben. visszasétáltunk az osztályra és visszavettem a ruhámat. pasim látta, h falfehér vagyok, lassan bandukoltunk a buszhoz. addigra kicsit jobban lettem. itthon ettünk bőségesen és lepihentünk. utána felhívtam anyámat, hogy megműtöttek, túléltem és szombaton BUSSZAL megyek keró helyett. 1kézzel a liftig sem jutnék el vele. pénteken kell kontrollra menni a dokihoz, gondolom a továbbiak akkor lesznek megbeszélve