a műtét az még mindig függőben van. rosszul írtak be a gépbe, így 1órán át küldözgettek 2osztály között. végül csak bejutottam az illetékes orvoshoz. nem az volt a bajom, hogy nem magyar a doki (talán indiai), hanem az, hogy miután megegyeztünk, szeretném a műtétet, kijelentette 2hét múlva tud időpontot adni!!! ha addig nem hív fel - elkérte a számomat - akkor menjek be hozzá (újabb 2buszjegy=600ft). ááááááááááááááá nem kicsit felment bennem az ideg.
persze pasimtól valamelyik este megkaptam, hogy: keresek egyáltalán munkát? mert ugye elkezdtem egy új önéletrajzot összerakni, mikor a végére értem, akkor jöttem rá, nincs egy normális kép rólam, amit rátehetnék. szóval pasim lőtt pár képet rólam a szoba fala előtt, h abból majd csinálok arcképet. ugye eltelt pár hét és rákérdezett, h miújság... én meg lapítottam, mint az a bizonyos a fűben... mintha nem neki mondtam volna pár nappal előtte, h ha meglesz a műtét 1hétig benne lesz a varrat és fel lesz kötve a kezem, majd 3hét gyógytorna jön! mondjuk, akkor már kereshetem az állásokat! mindegy, nem idegelem magam, felesleges.
talán azért nem emléxik arra, amit mondtam neki, mert ez a tavaszi folyóáradásos-belvizes téma közelről érinti őt és a családját, hiszen a kertből jön egy kis mellékes a nyugdíjuk mellé. ezen a hétvégén végre elkezdhették művelni a földet, közel 1hónapos csúszásban vannak vele. ez rágja most belülről, amihez az én munkanélküliségem, már csak "hab a tortán".
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése