10 nap a pokolban (?)

a kórházban egy teljesen más világ fogadott. mindenki sokkal barátságosabb, a nővérek és a betegek is. csökkent bennem a feszültség meg az izgalom az aránylag kellemes fogadtatás miatt. hamarosan meg is kaptam az első palack infúziót, tele minden jósággal. majd a szomszéd ágyra is került egy lakó: egy alkoholista, elvonási tünetekkel. amint a felesége berendezkedett helyette, onnantól nem volt csend a szobában. délután a főorvos jött vizitelni és csodálkozott,h a fickót nem a  diliházba vitték: mert a kórházban nincsenek meg a feltételek a kezeléséhez. mivel ki akart menni a kórházból, hogy ihasson, estére a kezeit lekötözték. másnap hiába lett megfenyítve a diliházzal, nem jutott el az agyáig, így a kedd éjszakát már teljesen kikötve töltötte, katéterrel, pelenkával! 2nap fickándozás után szerda reggel elaludt. bekötötték neki is az infúziót, majd 20perc múlva kikötötték, mert a főorvos elintézte, h átszállítsák! :)))  a nővérek gyorsan lecserélték az ágyneműt, mert már megvolt az ágy következő bérlője. így már meglett az esély az nyugodt éjszakára, ami egészen vasárnapig tartott, amikor újabb alkoholistát kaptunk. a sürgősségi osztályról hozták át a pasit, akinek nem voltak elvonási tünetei, csak nem szerette ha tűvel szurkálják. voltam mellkas rtg-en, hasi és nyaki UH-on, adtam vért meg pisit. az eredmény: negatív. nincs szervi elváltozás, CSAK vigyáznom kell a vérnyomásomra, a koleszterinemre, illetve életmódváltoztatásra van szükség, mert szorongásos és depressziós vagyok. ez okoz(hat)ja a: fejfájás, szédülés, hányinger meglétét. ezzel bocsátottak haza szerdán. holnap kezdem a 3-ik kéztornasorozatot a Kenézyben.