tegnap reggel tőle mentem melóban. egész jól tűrte a 4órai kelést. úgy érzem, mintha nem szeretné, hogy hozzáköltözzek. persze muszáj, ezt úgy kell megtennem, mintha albérlőként a kisebbik szobába mennék. nem pedig együtt alszunk a 2személyes kanapén a nagyszobában. ennek egyik feltétele kezd ma beteljesülni, ugyanis megvettem ma ebéd után a Kika-ban egy ágykeretet a matracomhoz, amin itthon alszom (csak simán rátettem anno a régi heverőmre 1évvel ezelőtt). pasim arra kért, ha nagyon nehéz, akkor jövő pénteken, vagy szombaton ketten érte megyünk és elhozzuk. felajánlotta az eladó hölgy, hogy kb. 8napig megőrzik a megvásárolt terméket. vagyis megtehettem volna, hogy otthagyom, de inkább elcipeltem a lakására, bár a karomban még most is izomláz van. csak egy csavarhúzó és pár óra kell az összeszereléshez. na meg elcipelni a matracomat. bár megemlítettem neki a januári költözést, szinte rezzenéstelen arccal fogadta...
sajnalom ugy erzed mar nem akarja hogy odakoltozzel. Szerintem csak a "leleplezestol" retteg. Azt is sajnalom,hogy olyan orszagban eltek, ahol massagotokrol nem beszelhettek meg a szulokkel sem. Nagyon nem fair ez valahogy, hiszen senkinek sem artotok... (anyuka)
VálaszTörlés